Régen élt, már elfeledett hétköznapi emberek sokaságát találjuk meg, ha családfát kutatunk, családtörténetet írunk. Bár történelmi ismereteinkkel és a családtörténetek írásával egyre és egyre mélyebben érezzük és látjuk át a régi emberek életét, s lehetnek elképzeléseink arról, hogyan élték meg a világot, a kort, ami nekik adatott; de ritkán van lehetőségünk ilyen hétköznapi emberek világát közvetlenebbül is megismerni.

Megtaláljuk születésüket, kereszteléseiket, esküvőiket, gyermekeik születését − és elhalálozását −, majd saját elhunytukat is; ismerhetjük foglalkozásukat és néha a vagyoni helyzetüket is; de ritkaság, hogy személyes gondolataikat, sorsfordulóikat a saját tollukból ismerhetjük meg. Ehhez ugye első körben írni is kellett tudnia az illetőnek.

Ezért is értékes, érdekes és a maga szikár bejegyzéseivel is megrendítő olvasmány egy egyszeri ráckevei molnár, Kajzer János fennmaradt naplója, amit a Ráckevei Múzeumi Füzetek egy régi lapszáma mutatott be.

E molnárember életének kezdete rejtély: a ráckevei idősebb Kajzer János gyermekeként születhetett, akinek több gyermeke ott van a helyi anyakönyvben, de pont az ifjabb János nincs.

"Vándorlásból hazajöttem" és "Szeged város volt utolsó menhelyem" − írta naplójában Jánosunk. 1827. októberi hazatérte után néhány hónappal előbb édesanyja, majd édesapja halt meg.

Ő viszont ezzel egy időben, 1828 januárjában megházasodott, elvéve a 18 éves Czifrus Erzsébetet. Az ifjú házasok élete viszont hamar tragikus fordulatot vett: egészségben és remélhetőleg boldogságban töltött életidejük egy évet se tett ki.

1828. december 22-én megszületett egy fiú, János − és ezt követően csak azt tudjuk, hogy a fiatal feleség ágyban fekvő betegként töltötte hátralevő életét, kilenc éven keresztül, majd 1838 februárjában, egy hatalmas, havas tél mélyén elhunyt.

"Házasságom történt 1828 dik (év) január 29 dik (napján) Cifrus Erzsébettel, kivel is éltem egy évet egészséggel, kilencet pedig betegágyban töltött. 1838 ban február 14 dikén múlt ki a világból."

Rá pár hétre, 1838 márciusának közepén pedig jött a híres-hírhedt dunai ár, ami az akkor épp megözvegyült Kajzer János házát is elöntötte: a szobában 75 centi magasan állt a víz, végül a ház összedőlt.

Kajzer molnárnak innen kellett újrakezdenie az életét: 1839 januárjában elvett egy 18 éves leányt, Rádler Erzsébetet.

Kilenc gyermekük született a házasságból. Az elsőszülött, ifjabb János felnőtt, de 37 évesen, még apja életében felakasztotta magát. István 2 év 8 hónapot, Lizi 10 hónapot, az újabb István 24 évet, Lajos 2 évet, Lizi 8 évet, az ikerpár tagja Imre 1 hónapot élt. Végül 1868-ban a második feleség Erzsébet is meghalt 49 éves korában.

A molnárnak két gyermeke, József és a másik iker, Kati maradt életben.

Még az ikrek születése előtti hónapokban, 1856 júliusában kitört egy tűzvész Ráckevén, amiben leégett Kajzer Jánosék háza is, odaveszett a fészerben tárolt, 2500 forint értékű deszka, valószínűleg egy komplett malom faanyaga. Összes kárát 8000 forintra becsülte a naplóíró molnár.

Mindezen sorsfordulókat és tragédiákat szenvtelen szikársággal jegyezte fel naplójába a molnár.

Kajzer ugyanakkor rendre följegyezte az időjárás alakulását, a természeti jelenségeket; ahogy az ország akkori nagy történelmi eseményeit is, különösen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történéseit, amivel kapcsolatban meglepően részletesen tájékozott volt.

Elsőszülött fia, ifjabb Kajzer János is molnár lett, apja egyengette az útját, mivel 1862-ben az atya vásárolt egy fél malmot a fia számára, majd pár napra rá a molnár céh tagja lett a fiú, ennek költségét − 17 forint 20 krajcárt − is az apa állta. "Kifizettem öreg Kajzer János 1862dik évben, március 30dik napon."

Tizenöt évvel később, 1876-ban az apja által útjára indított ifjabb János felakasztotta magát.

Végül 1881-ben halt meg az egyszeri molnár, öreg Kajzer János. Emlékezete az általa írt naplóban maradt fenn.

Részletek Kajzer János naplójából

"Vándolásból hazajöttem 1827 dik évben május 27 napján, Szeged város volt utolsó me(n)helyem.

Édesanyám meghalt 1827 dik évben október 22 dik napján.

1828 dik (év) január 6 dik (napján) édesatyám haltmeg. Vízkereszt napján temettettem el.

1830 ban kijött a Duna vize, de aházba nem jött, csak a konyha ajtóig volt.

1831 ben is kijött a Duna vize, de akkor valaminél kisebb volt, mert az udvaron nem folyt keresztül.

A kolera volt 1831 dik évben volt aratáskor"

"Házasságom történt 1828 dik (év) január 29 dik (napján) Cifrus Erzsébettel, kivel is éltem egy évet egészséggel, kilencet pedig betegágyban töltött. 1838 ban február 14 dikén múlt ki a világból."

1838 ban igen nagy hó volt, hogy azutcákon is alig lehetett járni. Ugyanakkormárcius 15 dik (napján) a Duna vize olyan nagymértékben kijött, hogy a házam iscsaknem egészen összedűlt, mert aszobában volt két és fél sok víz.

Ezen szerencsétlen esztendőben özvegy voltam"

"1843 dik évi télen nem volt sem hideg (sem), hanem volt úgy hogy a juhok be sem jöttek egész télen. A Dunában három nap ment a jég,akkor tisztára elolvad(t). De a gyümölcsfákat mind kicsalta. Tavaszkor pediga fagy végett nagyobb része akkorelfagyott a kertekben. Sárgabarack nem volt."

Második házasságom történt 1839 dik év január 23 dik napján, Mária eljegyzése napján esküdtünk meg; szent mise után esködtetett megKálmán tisztelendő úr. Életideje 49 év (volt). 1868 dik évben március 25 dik (év) éjjel 11 órakor adta ki boldog lelkét Rádler Erzsébet — boldog életre szenderült.

1843 dik évben szabad Ráckeve városa a Dunán keresztül hidat kezd csináltatni, amely híd el is készült azon esztendőben,kilencedik július napján fel is inszcenálták ,mert éppen aratási vásár volt akkor. Ugyanazon vasárnapon adta meg a város a gazdáknak az áldomást."

Kajzer János második esküvője 1839 januárjában

1846-tól

"József fiam született 1846 dik évben február 26 dik napján 7 óra és egy fertály (negyed) (órakor) hal jegyben. Dec ember) 31 dik napján 1846 dik évben nappal 11 órakor olyan nagy beteg volt, hogy a lélekharangot is húzták rá. 1847 dik az új esztendőre egészen (meggyógyult), mintha nem ő lett volna.

1847 dik évben született november 17 dik napjáraIstván fiacskám hal jelben.

István fiam meghalt 1871 év december 4 dik(én) este 8 óra(kor). Élt 24 évet.

1850 dik évben július 7 dik napján délután 3 órakorkettős (ikrek) jelben született Lajos fiam. 1852 dik év augusztus 3 dik nap reggel két fertályáéi) 7-readta ki boldog lelkét kedves Lajos fiacskám jobb életreszenderült a mennyei atyához.

1854 év júni(us) 11 dik napján nyíl jel(ben) született Lizi leányom. Keresztatyja Novák József, keresztanyjaBartók Erzsébet

Meghalt 1863 dik évben április 10 dik napján 10 órakor reggel adta ki boldog lelkét. Élt 8 évet és 43 hétig."

1848

"Márci(us) 15 kén az országban szabadság, szabad sajtó hirdettetett; hogy Pesten márci(us) 16 dik(án), nálunk pedig 24 dikén volt az ország szabadságnak az ünnepe; hogy robot többé nem lesz és(a) földekből való dézsma elengedődtek. Többé semfüstpénzt sem földből dézsmát nem adunk. Az idő különben jól járt. A tiszta búza pesti méretje 11 forint, kukorica 5 váltóforint, árpa 6 váltóforint. Májusban a mi templomunk előtt felesküdtünk 600 az(az) hatszáz (fős) őrsereg, Amelyből el is kellett menni 67 embernek az Alföldre a Szent Tamásra a Bácskába. Ott voltak öt hétig. Október hónapon pedig (a) lórévi révben nagy táborvolt, mert csak Kecskemét városából jöttek ide 1100 (fős)őrsereg. Itt voltak valami 8 nap. Ez idő alatt Jellasics tábora jött ránk egész Nyékig, ott összeütközött a magyar a horváttal és Jellasics mind horvát vezér elszaladt."

1849

Márci(us) 19 dik(én) József napján jó nagy hó esett. Május napjaiban a magyarok ismét visszajöttek Pestre,de Rákoson nagy ütközet volt a magyar és némettel(magyarok és németek között). A német Budára áthúzta magát és az utolsó szekerek mikor átmentek, akkor a hajóhidat megszalmázta és kátránnyal megöntözte) és meggyújtotta, úgy hogy az egész híd elégett,és a magyarok utánna nem mehettek a Dunán, hanem Ráckevében csináltak hidat, itt ment a sok magyar tábor által Buda felé, Ercsinél is hajóhidat csináltak hajóból, völgyhajóból. De két-három nap múlva ismét a hidakat elvitték (a) ráckevei hidat (a) csepeli révbe, az ercsiit pedig (a) sziget orrára. Ott voltak, míg a budai várat be nem vették a magyarok.Bevették a magyarok, azután Pest és Buda ismét (a) magyaroké lett.Ez volt május hónapban, azután budai várkapitány volt Hentzi ki is otthagyván az életét, meghalt sebedbe). Később Komáromnál ütköztek, (de) a magyarok győztek, de azután jöttek a sok muszkák.A magyart hajtotta a némettel (együtt) lefelé (délnek) ütköztek, de nem nyertek egész Világos várnál. Ott Görgei magát megadta, népét átadta, fegyvert lerakatta. A muszka elvitte a sok prédát, a magyarok szétmentek, ki merre tudott. Haza is jöttek Törökországba (is)mentek. (A német ismét Budát és Pestet magának foglalta.Magyar bankót érvénytelen hagyta, sokat beszedett, de érte semmit se adott."

1850 után

"Attól az időtől fogva olyan sok változások voltak,hogy az ember alig tudta magát feltalálni, hogy mit csináljon.Mert a nagy adó bejött, másrészről a bankónak újabb változásaitól úgy megcsömörlöttünk, hogy más senkinek semmire kedve nem volt. Mert 1853 évben 15 féle bankó járt,de ezüst, vagy húszasnak híre sem volt. Ebben (az) 1853 dik évben az időjárás ősztől fogva mindig csak esőt számítok (számlálok). Egész február 10 dik napig hideg semmi nem volt, hanem olyan nagy sár volt, hogy az utcán kocsival nem is lehetett járni, mert minden nap eső esett."

1856

"1856 dik év júli 12 dik napján reggel 8 órakor rettenetes nagy szélvészben Szálé úrházát Matska Kata pékszolgálója kész akarattal meggyújtotta, és én is a legnagyobb veszedelembe jutottam,mert elégett a ház minden áristommal (helységgel) együtt, mer a szobák beégtek; az udvarban, fészerben deszkavolt 2500 forint érő- azt mind szénné vált. Úgy hogy a tűz miatt három becsűje volt 8000 (forint),szóval nyolcezer forint kár,amiért is éjjel és nappal sírtunk mindnyájan

Kajzer János
Rádler Erzsébet
János fiam
József fiam
István fiam
Lizi leányom - kétéves."

"1856 dik évben november 5 dik napján 11 és fél órakor délben született Kati lányom és Imre fiam, kettősek (ikrek) voltak. Katinak keresztanyja Magdics József úr, keresztanyja Szlávics Széta komámasszony. Imrének keresztatyja Novák József, keresztanyja Bartók Erzsébet komámasszony. Kereszteltük azon napon délután 4 órakor.

1856 dik évben december hó 2-dikán megszűnt élni Imre fiam. Eltemettük december 3 dik(án)."

1868

"1868 dik évben 20 dik november napján István fiam katonának maradt, és 23 dikán este vitték őket Bécs városában, ott tanultak."

1873

"1873 dik évben Kati leányom január 14 dik napján letette az Isten szent templomában az Iste noltáránál a hitet, Vella János a hites párja. Éljenek számos éveket Isten dicsőségére, legyenek boldogok a földön.

Atyai kívánságom

MK (maga kezével) Kajzer János, mint atya"

„A családfakutatás több mint hobbi, rendkívül időigényes, sok utánajárást és nagyfokú háttérismeretet igénylő szenvedély. Amikor elkezdjük, önmagunkért és szeretteinkért csináljuk, összetartó ereje van, a múltba való kapaszkodás pedig meg is erősít minket, hogy nem vagyunk egyedül.

Ha tudjuk, honnan jöttünk, kik voltak az őseink, min mentek keresztül azért, hogy mi ma itt lehessünk, az egy rendkívül nagy érték és sokat hozzáad mai életünkhöz, jellemünkhöz.

Azt is érdemes tudni, hogy mi, mai magyarok nagyon sokszínűek vagyunk. Nagyon sokféle eredete van őseinknek, a régi magyar népességtől a szomszédos szláv népekből érkező szlovák, ruszin, szerb és horvát ősökön át a nagyszámú germán, sváb telepesekig és a zsidóságig. De találtam már olasz és francia távoli ősöket is mai magyar családok felmenői között. Nem beszélve a társadalmi sokszínűségről, hiszen egyazon mai család különböző ági ősei között lehetnek akár szerény életű régi zsellérek és a középkori magyar elit történelmi személyiségei is. Nagyon izgalmas végeredményeket hozhat egy komplett családfakutatás bármely mai magyar család esetében is.”

A Kultúra.hu kérdéseire válaszoltam egy interjúban, amiben örömmel meséltem a családfakutatás és történetírás érzelmi és intellektuális kalandjairól.

Szívből ajánlom olvasóimnak, minden érdeklődőnek!

Fotók: Csiki Vivien

Antik lelet, szinte már régészet: szászországi ősök után nyomozva, legrégebbi szülőfalujuk, a Freiberg melletti Langenau anyakönyvében felfedeztük, hogy már az 1500-as évek közepétől (!) vezették itt a kereszteléseket.

Döbbenetes látvány egy ilyen évszámot látni anyakönyvben:

1566.

Ebben az esztendőben halt hősi halált Zrínyi Szigetvár védelmében, ugyanitt Szigetvárnál ekkor halt meg a világhódító Szulejmán szultán.

Ebben az évben tört ki a hollandok nagy és később győztes szabadságharca a spanyolok ellen; ekkor épült fel Mostar öreg hídja; ekkor halt meg a rejtélyes Nostradamus, Shakespeare pedig még csak kétéves kisfiú volt.

És a szász Érchegységben fekvő falu lelkésze már ekkor szorgalmasan jegyezte föl a születő gyermekeket, Michl Schubertet, Nickel Moritzot, Anders Hilert meg a többieket − egykori hétköznapi falusi emberek neveit, akiknek élete óta lassan fél évezred telt el, de neveik, létezésük nyomai fennmaradtak ezeken a ritka korai anyakönyvi lapokon.

Ilyen leletek miatt igazán izgalmas a családtörténetek, családfák kutatása!

„A népzene a természet tüneménye. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei, a virágok, az állatok. Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene. Ezek a dallamok a művészi tökéletesség megtestesítői.”

Nagyjaink az anyakönyvben

Szuhafői Bartók Béla Győző János magyar királyi zeneakadémiai tanár (Bp. Teréz körút 17.), néhai Szuhafői Bartók Béla és Voit Paula fiának házassága Ziegler Mártha Kornélia Wandával (Bp. I. Dísz tér 2.), Ziegler Károly és Rudolf Wanda leányával, 1909. november 16-án Budapesten.

Nyolcvan éve hunyt el Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York, New York, 1945. szeptember 26.) posztumusz Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja; a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője.

A Bartók család eredetileg Borsodszirákról származott, nemességüket 1635-ig tudták visszavezetni.

Bartók Béla nagyapja, Bartók Béla mezőgazdasági iskolai tanár volt Nagyszentmiklóson. Atyja, idősebb Bartók Béla a nagyszentmiklósi városi iskola igazgatója volt, aki zongorán, csellón játszott, zenét szerzett és zenekart vezetett - és nagy utazó volt a hazai tájaktól Egyiptomig -; ahogy édesanyja, Voit Paula is tanítónő volt és kiválóan zongorázott. Paula asszony a felvidéki Turócszentmártonból származott, német gyökerű családból.

„Azt hiszem, zenei tehetségemet, muzsikus hajlamomat ettől a finom lelkű, drága asszonytól örököltem” – írta Bartók Béla később.

„…Március 25-én, éppen ötödik születése napján kezdtük el a tanulást, és április 23-án, Béla napkor, egy kis négykezessel lepte meg az édesapját” – írta visszaemlékezéseiben az édesanyja.

A visszahúzódó, betegeskedő kisfiút nagyrészt otthon tartotta és tanította édesanyja. Idősebb Bartók Béla alig 32 évesen halt meg, fia ekkor csak 7 éves volt; anyja ezután is pedánsan nevelte és tanította a fiút.

Ifjabb Bartók Béla 1899-ben sikeres felvételit tett a pesti Zeneakadémiára, de addigra már rég komponált, a századfordulón pedig már európai koncertturnéra ment zongoristaként; hamarosan pedig az őseredeti magyar népzenére is felfigyelt és elkezdte annak gyűjtését.

A többi innentől történelem – és a magyar zene- és kultúrtörténet dicsőséges fejezete.

***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; mindezek mellé kérhet még egy 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írást, amely az idevonatkozó társadalmi-történelmi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

„Az oly madár igen ritka,
Melynek kedves a kalitka”

Nagyjaink születése

Hatvan utcai Csokonai Vitéz Josef és Diószegi Sára fia, Mihály keresztelése Debrecenben, 1773. november 26-án.

Csokonai Vitéz Mihály apja, Csokonai József borbély és seborvos volt, Győrből származott, református lelkész fiaként született. Szegény mesterlegényként érkezett 1769-ben Debrecenbe, de hamarosan a város tekintélyes polgára, vagyonos ember, céhbeli elöljáró lett. Azonban korai halála után a családja elszegényedett. Az özvegynek két fiával együtt el kellett hagyni addigi otthonukat, és csak kosztos diákok tartásával tudta megélhetésüket biztosítani.

Mihály tanulmányait a debreceni kollégiumban kezdte, ő alakította az első önképzőkört. Már diákkorában megismerkedett a felvilágosodás néhány nagy alkotásával. Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natusnak” is nevezték. Ő az olasz nyelvet választotta, de tudott latinul, franciául, németül, görögül, ismerkedett az angollal, a héberrel, és a perzsával. 1794-ben a gimnáziumi poéta osztály vezetésével bízzák meg. 1792-től Kazinczyval levelezett.

Csapongó, szabad szelleme azonban nem fért össze az iskola katonás fegyelmével. 1795-ben kizárták a kollégiumból. Debrecenből jogot tanulni ment Sárospatakra, de itt is a költészet szeretete kötötte le a vizsgák helyett, elhagyta az iskolát, és ezzel megkezdődött hosszú vándorlása szerte az országban, miközben sorra írta verses remekműveit.

A többi történelem – és a magyar irodalom és kultúra kincse.

Debrecen látképe Csokonai korszakában

„Hála, hála az egeknek!
Végre már megnyughatom,
Hogy a tiszai tereknek
Levegőjét szíhatom.

Minden főld ugyan hazája
A jó embernek: való!
De mégis születte tája
Mindennél előbbvaló.

Bár hazánk áldott ölétől
Az okosság elragad:
De annak édes nevétől
A jó szív mégis dagad.

Másutt is bőven valának
Jó napjaim s uraim:
De csak fűltek a hazának
Szent tüzétől csontjaim.

A boldogság kelletén is
Űltem, mint egy retecen,
Hogy nem szemlélhettem én is
Kedves füstöd, Debrecen!

Túlnan a magyar hazának
Végéről útra kelek,
S jöttem, amerre szívának
A hazúl fúvó szelek.”

***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; mindezek mellé kérhet még egy 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írást, amely az idevonatkozó társadalmi-történelmi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

A forradalmi Velence blokádja és ostroma a Habsburg birodalmi flotta által 1848-ban – talán Cristiano Pesavento hajós tüzértiszt ősapa is részt vett a harcokban

Eddigi kutatásaim legszerteágazóbb történetén dolgoztam az elmúlt időszakban, amiből elmesélek epizódokat: a ma egy somogyi községben élő család ősei között református prédikátor dinasztiákat, kis- és középnemeseket, a régmúltban pedig a Mohács előtti országos főnemességet megtalálva, rokonságukban a Hunyadiakkal. De a későbbi időkben is színes kaleidoszkóp a családtörténet − az egyik ágon egy adriai haditengerészig jutottam a régi, vitorlás csatahajók idejéből.

*

Koplan Erna (Ernestina), a kutatott mai család ősanyja az Adriai-tenger partján, Fiumében látta meg a napvilágot 1894 körül. Fiume, mint ismert, a régi Magyarország egyetlen nagy tengeri kikötője volt, önmagában egy érdekes, multikulturális város, ahol ősidők óta olasz és horvát lakosok éltek egymás mellett és keveredtek egymással. Erre épült rá a Habsburg-uralom birodalmi fejlesztése, valamint a 19. század végére egyre erősödő magyar hatás is (bár magyarok a vezető rétegen kívül nemigen laktak a kikötővárosban). Az előző századfordulón már a világ minden tájával kereskedelmi kapcsolatban lévő, nyüzsgő tengeri kikötő volt Fiume: többek között a magyar gabonát is innen vitték más világtájak, még Dél-Amerika felé is, és persze mindenhonnan a nagyvilágból is érkeztek ide a különböző árucikkek.

Ennek természetesen a hatósági felügyeletét is meg kellett szervezni, nagy felelőssége és hatalma volt tehát a helyi vámtiszteknek. És a korabeli vámtisztek egyike volt Angelo Rocco KOPLAN (szül.: 1865) – a kutatott család ottani ősapja, Erna asszony atyja. De ez a családtörténet is vissza tudott menni több nemzedékkel a múlt felé.

A nyomok pedig párhuzamosan többfelé vezettek, így kirajzolódott, hogy Koplan Ernának a különböző ágakon olasz, horvát és szlovén ősei is voltak, az eredettörténetük Itáliába és a dalmát hegyekbe is visszavezethet.
Ami bizonyos: 1852-ben Fiuméban házasodik Andreas KOPLAN, a városban élő kocsis és Helena ROIZ (Sgonz). A bejegyzésből kiderül, hogy Andreas szülei Martin KOPLAN és Agnes PRIMITSCH voltak, akiknek lakóhelye „Dolepicenzi”.

Andreas Koplan és Helena Sgonc (Roiz) esküvője 1852-ben Fiumében

Helena asszony családneve rejtély: a házassági bejegyzésben a különös „Sgonz” szerepel, amit manapság Zgonc néven írnak a szlovének. Későbbi bejegyzésekben viszont már Roiz családnéven szerepel, és a Roiz név is előfordul Szlovéniában. Helena szülei a bejegyzés és a következtetések alapján Franciscus ROIZ és Maria MERHAR voltak, akik „Reifniz”-ben éltek, ami a Fiuméhez közeli, Szlovéniában található Ribnica városka régi német neve volt. Azt pedig meg is találjuk a régi ribnicai anyakönyvekben, hogy számos Merhar élt a településen; így mondhatjuk, hogy ez a hangulatos, hegyvidéki, tengerközeli szlovén városka, Ribnica a kutatott család szlovén őseinek lakóhelye volt a régi időkben. Innen jött le aztán Helena a gyarapodó Fiume kikötővárosba, családot alapítva a helyi illetőségű férjével.

Az 1852-ben házasuló és Fiumében tovább élő Andreas Koplan és Helena gyermekei közül 1865-ben született Angelo Rocco KOPLAN. Ő vámosként, később már vámfőtisztként dolgozik felnőtt élete során, tehát kocsis apja és édesanyja taníttatja őt, és komoly tisztséget szerez majd a forgalmas kikötővárosban.

Angelo Rocco Koplan 1891-ben házasodik Fiumében Petra PESAVENTO kisasszonnyal, a vőlegény 26, a menyasszony 32 éves ekkor.

Petra asszony olasz és horvát ősökkel rendelkezik. Amit biztosan tudunk: Fiumében 1849-ben köt házasságot Cristiano PESAVENTO és Catharina BLASEVICH, Petra majdani szülei. A bejegyzés komplett életregényt vázol fel.

A Pesavento vagy Pesovento olasz névnek kedves, vicces jelentése van, magyarra fordítva konkrétan azt jelenti: széltoló; vagyis egy lustálkodó, semmittevő figura. Valamikor az ősidőkben ez a név ragadt rá egy ősapára, és ezt vitték tovább a felmenők, akkor is, ha épp buzgó és szorgalmas személyről volt is szó.

Cristiano Pesavento haditengerész tüzértiszt és Catharina Blasevich esküvője Fiumében 1849-ben

Cristiano Pesaventónak a bejegyzés szerint különleges hivatása volt: haditengerészként, s talán épp a szolgálata letelte után házasodik a horvát-magyar kikötővárosban.

Azt is megtudjuk a bejegyzésből, hogy Cristiano Pólában (Pulában) állomásozik, a Habsburg-birodalom haditengerészetének fő bázisán. Pontos tisztsége: tüzér káplár, altiszt. Vagyis a korabeli, még vitorlás hadihajókon szolgált az ágyúknál. Abban a korban évekig, akár 8-10 évig, ha nem tovább, élethosszig tartott a katonaság az önkéntesként katonának állt vagy besorozott férfiak számára. Elképzelhető, hogy az osztrák-magyar vitorlás hadihajókon Cristiano bejárta az Adriát, a Földközi-tenger különböző vidékeit, vagy akár még távolabbi világtájakat. Az osztrák-magyar haditengerészet történetéből tudjuk, hogy 1840-ben osztrák hadihajók Bejrút és Szidón közel-keleti partvidékét vették blokád alá és bombázták, más nyugati hatalmakkal együtt; illetve azt is, hogy az 1848-as forradalmak idején az osztrák hadihajókat bevetették a lázadó olasz kikötővárosok, így Velence ellen is, lőtték is a lagúnára épült ősi várost. Lehetséges, hogy Cristiano Pesavento családi ősapa tüzérként részt vett ezekben a harcokban.

Az is olvasható, hogy az osztrák haditengerészet matrózai nagyrészt olaszok voltak, akik közül 1848 után sokan dezertáltak a Habsburgok hadseregéből, illetve maga a haditengerészet is elbocsátotta, útjára engedte az olasz matrózai nagy részét, megakadályozandó a szervezet szétesését. Ki tudja: lehet, hogy Cristiano ősapa is ennek nyomán lépett ki, szállt szárazföldre és házasodott meg Fiumében 1849-ben.

Velence ostroma 1848-ban

A házassági bejegyzésben szerepel: Cristiano szülei Domenico PESAVENTO és Domenica RUBINICHI. Mellettük az áll, hogy „Chiosában” élnek, de ezt a helyet nem sikerült beazonosítani, lehetett akár a dalmát partokon egy település olasz neve, vagy épp egy itáliai helység. Érdekesség viszont, hogy Fiuméban később, 1871-ben meghal egy Domenico Pesavento nevű férfi 38 éves korában, vagyis életkorilag akár Cristiano fivére, öccse is lehetett. Az ő származási helyének Asiago van beírva, ami már konkrétan beazonosítható: egy hegyi városka Itáliában, Velencétől és Vicenzától északnyugatra, az Alpok peremén. Asiagóban pedig valóban számos Pesavento/Pesovento élt a régi időkben az anyakönyvek szerint. Nem teljesen biztos, de lehetséges, hogy innen származnak a kutatott család olasz ősei.

Cristiano Pesavento felesége Catharina BLASEVICH, aki pedig Stephan BLASEVICH és Maria MIHICH (1825-1865) leánya, és Fuzinéből származik. Fuzine a Fiume fölötti hegyekben fekszik, s ma is erre húzódik az autópálya, ami Magyarország és Zágráb felől Fiume és az Isztria, a tenger felé tart. A horvát Catharina tehát e hegyvidéki településről érkezett le a tengerpartra, hogy az olasz haditengerész Cristiano felesége legyen. Cristiano későbbi bejegyzésekben már mint asztalos szerepel, az egykori hajós tüzér tehát letelepedve békésebb mesterségből tartja el gyarapodó családját.

Gyermekeik sorban érkezni kezdenek, a későbbi családi ősanya, Petra PESAVENTO 1859-ben jön világra; és ő lesz 1891-ben Angelo Rocco KOPLAN fiumei vámtiszt felesége.

*

Fiume az előző századfordulón

Az ő leányuk, Ernestina KOPLAN, a későbbi Koplan Erna 1894-ben születik.

Erna élete, bár feltörekvő polgári családba születik a tengerparti nagyvárosban, nem alakul egyszerűen. Egy adatbázisban rátalálunk arra, hogy 1908-ban az akkor 14 éves Koplan Erna és lánytestvére, Mária a magyar állami ellátásában részesített árvák között van. Eszerint édesapjuk, a fiumei vámfőtiszt addigra már elhunyt; és az is lehet, hogy már édesanyjuk sem él, és így részesülnek állami ellátásban.

Ugyanebben az évben, 1908-ban van egy adat, ami szerint már rendeződni látszik a leány élete: Koplán Erna Budapesten, a Ferencvárosban, a Szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek Ranolder-intézetének tanulójaként bukkan fel, a tanítónőképző I. osztályában. Öt évvel később, 1913-ban pedig mint már a sepsiszentgyörgyi Tanítónőképző Intézet hallgatójaként szerepel, államköltséges diákként, fiumei származását is feltüntetve. A tengerpartról indult, elárvult leány tehát 1913-ban a régi Magyarország túlsó végében, Székelyföldön képzi magát tanítónőként.

Ami ezután előkerül, ismét egy nagy váltás: a helyszín a Dél-Dunántúl, a kutatott család mai szülőföldje. Valahogy Koplán Erna is odakerül, budapesti és székelyföldi tanulmányai után. Talán falusi tanítónő lesz, e vidékre rendelve? Ami bizonyos, hogy itt telepedik le végleg és innen indult leszármazottainak a mai család nemzedékeinek története is a 20. században. 

***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; mindezek mellé kérhet még egy 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írást, amely az idevonatkozó társadalmi-történelmi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

„Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; én azt szeretném hinni – lesz!”

Nagyjaink születése

Stephanus Maria Petrus, Franz Szechényi Gróf Excellenciás Úr és Festetits Julianna grófnő gyermekének keresztelése, 1791. szeptember 21-én Bécsben, a Szent Mihály plébániatemplomban.

Széchenyi István atyja, Ferenc királyi főkamarásmester, aranygyapjas lovag, Somogy vármegye főispánja volt, akinek tartós érvényű, történelmi értékű tette a nemzeti könyvtár és múzeum alapjainak lerakása volt, miután 15 ezer kötetes könyvtárát és további több ezer kéziratot, rézmetszetet és további könyveket felajánlott a nemzet számára.

István édesanyja, Festetics Julianna Festetics Pál lányaként nagybirtokos családba született: több nyelven beszélt, nagyon tájékozott volt a tudományok terén. Elsősorban az ásványok iránt érdeklődött, és ő lett a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának megalapítója.

A kis István Bécsben és Nagycenken töltötte gyermekkorát. Bár magyarul is beszélt gyermekkora óta a német mellett, később, az osztrák katonatiszti iskolában ez a tudása elhomályosult, és később vette rá magát újra a magyar nyelv használatára.

A családon belül Stefinek vagy Stefferlnek becézett gyermek szorgalmasan tanult és tette le vizsgáit, majd 17-18 éves korában, a napóleoni háborúk utolsó szakaszában katonának állt, és helyt is állt ezen a pályán, bátor és hősies haditetteket is végrehajtva.

Napóleon bukása és a nagy európai háborúk lezárulta után európai utazgatásba és önképzésbe kezdett, különösen Anglia, az angol élet és szellemiség nyerte el tetszését.

Ezt követően bejárta Magyarországot és Erdélyt, felmérve hazánk korabeli társadalmi és gazdasági állapotát, leszűrve néhány fontos tanulságot – a többi pedig történelem, hazánk egyik legfényesebb időszakának kezdete.

***

A napokban volt a nemzeti történelmünket meghatározó mohácsi csata 499. évfordulója − jövőre pedig jön az 500. évforduló is. Régi nagy történelmi eseményeik azonban nem csak a könyvek lapjain léteztek: a maguk valóságában alakítottak hazánk történelmén, a benne résztvevők között pedig akár családi őseinket is megtalálhatjuk.

Egy az elmúlt időszakban kutatott, mai magyar család ősei között két ágon is találtam kapcsolódást e csatához és a sorsfordító időkhöz.

Az egyik ős-család a Podmaniczkyak. A másik pedig az Istvánffy család.

***

Országos hírű, ősrégi és kiterjedt nemesi család a Podmaniczky, amely egyik ágon szintén a család ősei közé tartozik.

Korai történetükről részletes családtörténeti monográfia szól Lukinich Imre tollából, emellett pedig 1600 oldalnyi, levéltári adatokat feldolgozó kötet is szól róluk, amely részletesen feldolgozta a fennmaradt nagyszámú ősi családi iratokat, birtokügyeket és -pereket, okleveleket, örökösödési dokumentumokat. Mint a régi monográfia írta:

„A Podmaniczky-családot is azok közé a családok közé számítjuk, amelyek Magyarország déli vidékeiről kerültek a megye területére.”

Legrégebbi ismert ősük volt ADRIÁN, aki tehát dalmát-olasz származású férfiú lehetett, de a messzi Nyugati-Kárpátokban kapott birtokot. A régi krónika így folytatja: „A család eredeti lakóhelye a horvát vagy a dalmát tengermellék lehetett s Károly Róbert király innen telepítette át őket — bevált hűségük alapján a Mátyusföldre, hogy itt a királyi érdekek szolgálatába álljanak. A családnév: de Podmanin eredetét a Vágbesztercétől keletre fekvő Podmanin nevű helységtől vette. A helység maga a Manin-hegycsoport tövében keletkezett, innen a név is: Podmanin, vagyis Manin-alja. (...) A Podmaniczkyket, akik eredetileg a besztercei várnak voltak délről odatelepített várjobbágyai, tulajdonképpen Nagy Lajos király nemesítette meg a lucskai erdőbirtok adományozása által, anélkül azonban, hogy őket a várszolgálat alól teljesen mentesítette volna.”

Egy későbbi családtag PODMANICZKY Antal, akire középkori drámába illő végzet várt, egy rokon keze által. „Lucskai Bertalan arra törekedett, hogy az egész lucskai erdőbirtok osztatlanul családja kezén maradjon, viszont a Podmaniniak, vagy másként a Podmaniczkyak a közös származás jogán az erdőbirtok felére igényt tartottak. Az ekként támadt ellentét utóbb annyira elfajult a két ág között, hogy egy alkalommal tettlegességre került köztük a sor, és verekedés közben Adrián unokája, Antal életét vesztette.”

Antal fia, PODMANICZKY László viszont szerencsésebb életutat járt be: azt mondhatni, ő lett a család igazi felemelkedésének, országos jelentőségének megalapozója.

„Podmaniczky László ifjúsága azokra az időkre esett, melyekben állandóan folytak a pártharcok, nemkülönben a törökökkel és a Felső-Magyarországot támadó, majd később megszálló csehekkel a változatos sikerű küzdelmek. A Podmaniczky család tagjai az országos nemesekkel együtt évtizedeken át fegyverben állottak és maguknak a legkülönbözőbb harctereken igyekeztek hírt és becsületet szerezni. De vagyont is. A vagyonszerzés együttjárója volt a hadviselésnek, és akinek a szerencse kedvezett, a hadjáratok folyamán gazdaggá lehetett. Podmaniczky László is a szerencse kegyeltjei közé tartozott s ő, aki 1428 táján csak szerény vagyon birtokosának tarthatta magát — mert hiszen a podmanini, lucskai, vrchteplai és csernakokoszteleci birtokrészek csekély értéket jelenthettek —, a század derekán már nagy vagyon felett rendelkezett. (…)

Podmaniczky László, aki — mint láttuk — szerény viszonyok közt élő conditionarius nemesként indult neki az életnek, 1458-ban már arra hivatkozhatott a fiatal Mátyás király előtt, kinek megválasztatása érdekében különben Szilágyi Mihállyal együtt sokat fáradozott — hogy Hunyadi László különféle címeken 12 ezer aranyforinttal tartozott neki, mely adósság mindezideig nem nyert elintézést. Mátyás király főként a Hunyadi Lászlóval szemben fennálló követelés ellenértékeként adományozta neki 1458 március 15-én, tehát mindjárt trónra jutásának kezdetén, a besztercei várat és a hozzátartozó uradalmat.”

Ezzel tehát Podmaniczky László ősapa a várurak szűk és kiváltságos rétegéhez csatlakozott.

A harctéren és politikában jól mozgó Podmaniczky László egyúttal jól is nősült. Második felesége GÚTHI ORSZÁGH Ilona, aki Országh Mihály, hazánk nagy hatalmú 1400-as évekbeli nádorának az unokahúga volt. Országh Ilona egyébként Giskra János, a nemzetközi hírű cseh huszita vezér felesége, majd özvegye volt, mielőtt Podmaniczky elvette volna őt. Három fiuk és egy leányuk született – az egyik fiú lett az újabb nemzedéki ősapa, Mihály.

A fiú, PODMANICZKY Mihály ősapa már a Jagellók idején élte a főurak nem mindig gondtalan életét. Mihály testvéreivel 1492, 1496, 1507-ben adományt nyert; 1518-ban az országgyűlés által a Morvaországból beütő pártosok megzabolázására küldetett. 1520-ban már a királyi udvarnokok kapitányaként szerepel a régi iratokban. Podmaniczky Mihály ősapa végzete összeért a magyar történelem végzetével: 1526-ban a mohácsi ütközetben lelte halálát, számos más országos főúrral és II. Lajossal, az ifjú magyar királlyal egyetemben.

Podmaniczky Mihály felesége TARCZAY Katalin volt, gyermekeik közül Podmaniczky Rafael és János nagy hírű főurakká és egyben hírhedt rablólovagokká válnak a 16. század folyamán, miközben az ország három részre bomlik szét.

***

Mohács hős királyi halottja, az ifjú II. Lajos

A kutatott család egy másik korabeli ága is kapcsolódik a mohácsi csatában elhunyt II. Lajos királyhoz, méghozzá elég szorosan.

Az Istvánffy famíliáról van szó: ezen család őse ISTVÁNFFY János volt, az ő fia pedig ISTVÁNFFY István.

Róla ezt írja a krónika: „A családfa élén álló Jánosnak fia István már 1474-ben a lengyelek ellen Boroszlónál harczolt, 1494-ben az erdélyi só-aknák gondviselője volt. 1505-ben Baranya vármegye követe volt a rákosi országgyülésen. 1508-ban II. Ulászló király őt nevezte gyermekei, Lajos trónörökös és Mária nevelőjéül.”

„Fia helyett, aki kisgyermek kora miatt a szavak kezdetét volt képes csak kimondani, az atyja fogadta esküvel szokás szerint, hogy az ország szabadságait megtartja, s határait nemcsak megőrzi, de azokat ki is terjeszti. (...) Miután Székesfehérvárott ezek megtörténtek, [Ulászló] visszatért Budára, és ott gyermekei, Lajos és Anna számára a sajátjától elkülönített udvart állított fel külön szolgákkal, akiknek előjárójukként Istvánffy Istvánt, rendelte: mégpedig úgy, hogy minden dologban, a neveltetés kérdésében is, a végső döntés Bornemisszától függjön” − olvasható Petrasovszky Anna egy tanulmányában.

Ezen királyi nevelő, Istvánffy István leánya volt ISTVÁNFFY Anna, a mai, kutatott család korabeli ősanyja.

A mai család egyik ősapja tehát a csatában hősi halált hal országnagy, Podmaniczky Mihály; egy másik ősapja pedig a szintén a Mohács síkján életét hazájának áldozó Lajos király gyermekkori nevelője volt. Így érhet össze a mai magyar magánvalóság hazánk régi történelmi fordulataival.

***

„Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!”

Nagyjaink születése:

Attila, 

József Áron, görögkeleti vallású, 34 éves szappanfőző (szül: Féregyháza, Temes vármegye) és a 29 éves, református Pőcze Borbála (szül.: Szabadszállás, lakhelye: Budapest, IX. ker., Gát utca 3) fiának születése, 1905-ben Budapesten.

„József Attila hatodik gyermekként jött a világra, három testvére még a születése előtt meghalt. Csupán hároméves volt, amikor az apa 1908. július 1-jén elhagyta őket. A család úgy tudta, elindult szerencsét próbálni Amerikába, valójában Romániába ment, de családját végleg magára hagyta.

Édesanyjának csak nagy nehézségek árán sikerült gyermekeit eltartania: napszámos munkát végzett, úri házakhoz járt mosni, vasalni és takarítani, ám ennek ellenére sem tudta biztosítani gyermekei legalapvetőbb szükségleteit. Végül úgy döntött, hogy 1910 februárjában két kisebb gyermekét, Etelkát és Attilát, a Gyermekvédő Liga gondjaira bízza. A testvérek 1910. március 21-én Öcsödre kerültek nevelőszülőkhöz, Gombai Ferenc parasztgazda házába.

A gyermekek a házimunkában, az állatok etetésében és legeltetésében segítettek, cserébe kapták az ellátást. Csak 1911 nyarán látogatta meg őket édesanyjuk. József Attila az öcsödi református elemi iskolában kezdte meg tanulmányait az 1911/12-es tanévben.

Nevelőszülei a gyermek füle hallatára állapították meg szomszédaikkal, hogy „az Attila név nem létezik”, és innentől fogva Pistának szólították.

Etel és Attila 1912. június 19-én tértek haza Öcsödről, bár a család továbbra is nagy szegénységben élt a Ferencvárosban. Gyakran kellett költözködniük egyik lakásból a másikba.”

A kis József Attila és édesanyja is sokat betegeskedtek. 1919 őszén József Attila a szabadszállási rokonokhoz utazott, ott kapta a hírt, hogy édesanyja december 27-ről 28-ra virradó éjszakán elhunyt. Ez a tragédia élete meghatározó élményévé vált.

A többi innentől történelem − és magyar irodalmunk története.