Fülöp András, Könnyüg Terézia és leányuk, Vilma

Letűnt világ mára a Zala folyó menti vízimalmok és vízimolnárok életvilága. A 20. századi technológiai változások és nem utolsó sorban az 1945 után berendezkedő kommunizmus véget vetett az egykori családi malmoknak. Pedig ezek a sok évszázados múltra visszatekintő vízimalmok egykor a helyi gazdasági és társadalmi élet fontos tényezői voltak, részt vettek az önfenntartó falusi közösség működtetésében, egyúttal szabályozták a sokszor kiöntő Zala folyót is – társadalom, technológia és természet törékeny harmóniáját alkották tehát.

Ma már csak néhány többé-kevésbé romos régi malom maradt meg belőlük – az egyik pedig a kutatott család őseié volt, akik legalább az 1800-as évek folyamán mindvégig, de lehet, hogy az azt megelőző időszakban is molnárkodtak a Zala mentén.

Ilyen molnár család volt a Könnyüg is, a kutatott família egyik őse. A 19. század eleji Könnyügék számos gyermeke közül csak KÖNNYÜG Terézia (1839-1913) és az öccse, László marad életben és nő fel.

Terézia 14 éves édesanyja halálakor, majd 20 évesen, 1859-ben hozzámegy – a családi hagyományoknak megfelelően – egy molnárhoz, Hámos Imréhez. A Hámos-Könnyüg házasság tíz éve alatt négy fiú születik, majd a férj 39 éves korában elhuny.

Ezután kezdődik Könnyüg Terézia életének újabb fejezete. Rá marad a zalaistvándi, Zala folyó melletti hatalmas vízimalom működtetése és három életben maradó fiuk felnevelése. És ekkoriban jön be a képbe FÜLÖP András, a kutatott család ősapja (1850-1916).

A Kebeleszentmártonból, az ország nyugati szegletéből, a mai Szlovénia területéről a belsőbb zalai vidékre érkezett Fülöp András a családi emlékezet szerint molnárlegényként dolgozik Könnyüg Terézia és első férje, Hámos Imre malmában. Hámos molnár 1869-ben meghal, felesége, Terézia ekkor még csak 30 éves.

Fülöp András 10 évvel később, 1879-ben veszi el a nála 11 évvel idősebb, ámde még mindig fiatal özvegyasszonyt, s ő lesz a malom molnármestere. Fülöp András az esküvő előtt bemutatja keresztlevelét és katonabizonyítványát, vagyis megjárta a korabeli katonaságot is.

A Fülöp-Könnyüg házasságból újabb két leány születik Terézia első fiai mellé. 1882-ben Fülöp Emília érkezik (neki 13 gyermeke (!) születik Martincsevits Pállal, nagy részük megéli a felnőttkort is a 20. században); majd 1886-ban FÜLÖP Vilma jön világra (az ő születésekor édesanyja már 47 éves).

A házaspárról már fotográfiák is fennmaradtak későbbről, leányukkal, Vilmával. A fotók feliratának tanúsága szerint Bécsben készülnek a képek: családi kiránduláson járhatnak a birodalom fővárosában, tehát nem mehetett rosszul az egyszeri zalai molnárnak. A 2023 őszén meglátogatott zalaistvándi malom hatalmas épülete is komoly vállalkozást mutat, amit akkoriban több generáción át vittek a család egymást követő nemzedékei s különböző ágai.

A vend vidékről fiatalon Zala belső tájaira költöző Fülöp András előéletéről, szüleiről, felmenőiről nem kerültek elő eddig információk – azt tudni, hogy Kebeleszentmárton környékén sok malom zakatolt és az erdőgazdálkodás is jelentős volt.

Fennmaradt viszont egy hír Fülöp András ősünkről a Zalamegye újság 1892. májusi számában:

„Nagy tűzvész. Folyó 5-én déltájban Pakodon eddig ismeretlen okból tűz támadt, mely az éppen dühöngött nagy szélben hihetetlen gyorsasággal terjedt, ugy, hogy alig negyed óra alatt 18 ház, a hozzájuk tartozó gazdasági épületek elhamvadtak. Annak dacára, hogy ugy a helybeli, valamint a szomszédos községek lakossága nyomban a helyszínén termett és minden lehetőt megkisérlett, a tüzet a nagy szélviharban lokalizálni lehetetlen volt. Mindent elpusztított, a mi útjába esett. A kár 5426 frtot tesz ki, miből csak 2200 frt volt biztosítva. A lakosság mindenét elveszté, a mivel csak bírt; mert menteni semmit sem lehetett. A nyomor enyhítése körül Fülöp András pakodi molnár szép és követésre méltó példát nyújtott, a mennyiben a tüzet követő napon a károsultaknak élelmet, utóbb pedig több kenyeret küldött. Zala-lstvánd község lakossága nyolc mérő gabonát és 28 kenyeret szállított, Klein Lipót helybeli birtokos pedig takarmány s épületfával segíti a károsultakat.”

És a Magyar Paizs egy 1903-as számából:

„Majális. A pakodi községi iskolaszék az elemi iskola javára május 2t-én igen jól sikerült, jótékony czélu tánczmulatságot tartott, irja levelezőnk. Gyönyörű, szép napos idő volt s ennek tulajdonitható hogy vidékről is sokan felkeresték a regényes fekvésű „Tótalja fenyves" erdőt, mely Pakodtól 10 percznyire van. A mulatságot a tanuló ifjúság kirándulása előzte meg. Ezt fűszerezte és követte néhány szavalat és kétszólamú iskolás gyermekeknek szánt világi ének. Ezek után a tanuló sereg tanítói felügyelete alatt haza vonult s következett a felnőttek mulatsága. Köszönettel nyugtázzuk itt az alábbi szíves adományokat: Braun Oszkár Tölcsány 10 kor., Prácser János Tűrje 4 kor. ifj. Kis József Tűrje, Martincsevics István Zalabér, Ferencz Győző Nándor, N. Hermann Bécs, Fülöp András Pakod, Girgás Dezső Tűrje, Majer Mór Zalabér 2—2 kor.”

És jöjjön egy kis betekintés a kemény versenybe az akkori molnár vállalkozók között! Először is egy szó: csuvározás. Így hívták azt, amikor egy adott malom molnárlegényei végigjárták szekereikkel a falvakat, az ő malmuk szolgáltatásait, más malmokhoz képesti extra kedvezményeiket hirdetve, ezzel elcsábítva a gabonáikat őrölni kívánó gazdákat a saját malmukhoz.

A Molnárok Lapjában ennek kapcsán támadta be egy K. nevű szerző Fülöp András ősapánkat 1908 elején:

„Zala-vizi piszkos verseny. (Levél a szerkesztőhöz.) A Zala-folyón lévő malmokról szerzett tapasztalataimat akarom elmondani, mert amit ott tapasztaltam, az megbotránkozást kelt a molnárság között. A Zala vizén lévő malmokat és azok forgalmát nézve, azt látom, hogy ott is csuvároznak. (Tisztelet a kivételnek.) De olyan aljas őrleményszerzést, mint a pakodi malomban tapasztaltam, nem láttam más vidéken sehol. Nemcsak, hogy becsuvároztatja a tisztelt pakodi molnár úr a saját vidékét, hanem belemegy egy olyan vidékbe is (t. i. a zalaistvándi malom vidékébe), amely vidék sohasem volt a pakodi malomnak vidéke. (...)

Azonban a tisztelt pakodi molnár úr nemcsak, hogy elszálltja olyan messze vidékről a malmába a gabonát, hanem még különféle kiváltságokat is ad az őrlőközönségnek, így pl. a segédeit elküldi minden hónapban egyszer, a zalaistvándi malom vidékébe őrlőket toborozni. Ekkor összejárják az egész vidéket és fölemelt fővel hirdetik a pakodi malom rendszabályait. Hogy aki odaadja a gabonáját őrleni, az ne vigyen magával ennivalót, mert ott már gondoskodva van enni- és innivalóról elkezdve, reggel a pálinka és igy tovább, aki pedig személyesen nem megy el őrletni, annak gabonáját meg is őrőlteti segédjeivel és egy fillér őrletési díjat sem vesz. Továbbá pedig: ha elindul az őrlőközönség a saját fogatán Zalaistvándra és találkoznak a pakodi molnár csuvarozóival, majdnem erőszakkal szedik le a gabonáját szekeréről, hogy: csak küldje vissza szekerét és adja őnekik őrölni valóját és ne vigye a saját fogatán sehova, majd ők elszállítják és vissza is szállítják.”

Fülöp András, a cikkben meg nem nevezett pakodi molnár ősapa rövid közleményben vágott vissza a nevét nem vállaló vádlónak:

„Zalavizi piszkos verseny” czím alatt január hó 18-án megjelent b. lapunk 3. számában, a „Közlemények” rovatában, egy reám nézve sértő czikket olvastam K. betűvel jelzett ismeretlen beküldőtől. Aki ezen czikket reám vonatkozólag merészelte írni, az mindaddig, míg állításait tényleg be nem bizonyítja vagy igazolja, előttem egy aljas, becstelen, jellemtelen ember. (Pakód, 1908. január 29.) Tisztelettel Fülöp András, molnármester.”

Egy következő lapszámban pedig egy másik molnármester kel Fülöp András védelmére. Holzapfel Gyula zalabéri molnár arról írt:

„Alulírott, ki már 30 év óta ismerem a zalavizi molnárság helyzetét, talán kompetens vagyok arra, hogy a fenti czim alatt megjelent közlemény minden állítását halomra döntsem s mint a valóságnak meg nem felelő rágalmakat alaptalanoknak nyilvánítsam. (...) Szerintem aki nem meri nevét közleménye alá írni, az úgy néz ki, mint aki köpönyeg alatt mutat fügét a nála hatalmasabbnak. Ez falusi öregasszonytempó! Igaz, hogy ez szép verseny a csuvarozás, de megjegyzem, így nem is teszi ezt senki sem fényűzésből, hanem azért, mert a viszonyok kényszerítik rá.

A pakodi molnár úr volt az összes zalai molnárok közt az, aki ezt utolsónak kezdte meg, tehát már ő is mintegy kényszerítve volt rá, hogy megtakarított kis vagyonát a Zala vize el ne hordja, mert bizony a nagy bérletet őtőle is pontosan követeli a bérbeadó. Én jól emlékszem rá, hogy ezelőtt mintegy 30 évvel, amidőn még Fülöp András, a mostani pakodi molnár úr a zalaistvándi malom bérlője volt, közkedveltségnek örvendett az őrlő közönség körében. Most is felkeresik zalaistvándi és vidékbeli ismerős leveleikkel, mint pakodi molnárt, hogy őrleni való gabonájukat vitesse el, amennyiben többnek fogata sincs, s hogy elviteti, úgy hiszem, ez minden józan gondolkozásu ember előtt jogosnak látszik.

Továbbá az, hogy a pakodi molnár úr segédeit egyszer minden hónapban elküldi a zalaistvándi malom vidékére őrlőket toborozni s ott felemelt fővel hirdetik a pakodi malom rendszabályait, ez aljas rágalom. Az az állítása a tisztelt K. úrnak, hogy a pakodi molnár úr csuvarozói, midőn találkoznak a zalaistvándi malomba őrlés végett jövő szekerekről, erőszakkal akarják leszedni az őrleni valót, az ő egyéni állítása, mit a névtelen ur bebizonyítani határozottan sem tud.”

Fülöp András ekkor már meglett, koros ember: utolsó éveiben két lánya házasságaiból született nagy számú unokájának, köztük az 1911-ben született Lacikának is örvendhet – aki a mai család édesapja, nagyapja, dédapja lett aztán. Felesége, Teréz asszony 1913-ban, Fülöp molnár úr 1916-ban, az I. világháború idején hunyja le szemét örökre.

                                                                          *** 

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

Vendéglős, szállodás, bankár, tűzoltóparancsnok, parképítő, bérháztulajdonos, városrendező, borkereskedő, fürdőépítő egy személyben: Karlberger Gyula, a Balaton idegenforgalmának egyik elfeledett atyja volt a 19. század második felében - egyben ő a kutatott siófoki család egyik ősatyja is.

1893-as hír a Budapesti Közlönyből: „Ó császári és apostoli királyi Felsége, f. évi április hó 4-én kelt legf. elhatározásával legk. megengedni méltóztatott, hogy Karlberger Gyula siófoki lakos és az ottani önkéntes tűzoltó-egylet főparancsnoka, a neki adományozott »Tachlissie« czimü török császári érmet használhassa.”

A török császári kitüntetésnek története van – ki tudja, tán Gyula úr életének legérdekesebb kalandjáról van szó.

Karlberger Gyula ugyanis egy a szultán udvarába meghívott magyar tűzoltó küldöttség tagjaként eljutott Isztambulba, Széchényi basa meghívására.

Karlberger ősapa annak idején félretehette sürgető üzleti ügyeit, vállalkozásainak és kiterjedt családjának terelgetését - hogy tűzoltó kartársaival izgalmas, egzotikus utazásra induljanak, Magyarországról vonattal a Balkánon át Sztambulba.

Élményeikből érdekes riport született a korabeli magyar sajtóban. A Vasárnapi Újság 1892. évi 32. lapszáma színes úti riportban (Magyar tűzoltók Konstantinápolyban) mutatja be magyar tűzoltóparancsnokok közös, nagy utazását Konstantinápolyba Széchenyi Ödön grófhoz, a legnagyobb magyar fiához, aki a szultán szolgálatába állva török pasa lesz, miközben megteremti a modern török tűzoltóságot. A magyar küldöttség tagja Karlberger Gyula is, a csapatról közös fotográfiát közöl a lap, rajta az egykori családi ősapával.

A honi tűzoltókat a legmagasabb szinten fogadják Sztambulban: II. Abdul-Hamid szultán villásreggelit ad nekik palotájában, majd kitüntetésekkel ékesítik ki őket – innen Karlberger Gyula fenti folyamodványa is Ferenc Józsefhez. A tűzoltókat végül egy Ezeregyéjszaka meséihez méltó esti fogadáson kápráztatják el a Boszporusz partján. A teljes riportot érdemes elolvasni az Arcanum oldalán, kitűnő korrajzként az akkori hazai és nemzetközi világról.

https://adt.arcanum.com/hu/view/VasarnapiUjsag_1892/?query=%22karlberger+gyula%22+konstantin%C3%A1poly&pg=556&layout=s

Alább néhány hosszabb idézet:

„A különvonat a magyar határig csupán Szabadkán állott meg, hol a város közönsége tömegesen vonult ki a pályaházba s a társaságot muzsikaszó és lelkes éljenzés fogadta. Az ország határán túl Nisben, Szófiában, Czaribrodban, Filippopolben mindenütt nagy közönség várta a vonatot s tűzoltóink élénk érdeklődés és meleg ovácziók központjai voltak. Szinte hihetetlen, hogy milyen gyorsan telt el ez a negyvenkét órai utazás Budapesttől Konstantinápolyig. A társaság egy nagy családdá alakult át a hosszú út alatt, úgy, hogy egész otthon éreztük magunkat a magyar államvasutak kényelmes kocsijaiban, melyek négy országon keresztül röpítettek bennünket kelet felé. Csak az keltett némi aggodalmat, hogy Ruméliában talpig fegyveres csendőrök szállották meg a vonatot. Úgy látszik, a bolgár és a török kormány még egyre tart az emberrablóktól. Verőfényes szép napon értünk Cserkeszkejibe, ahol Athanáziosz, a híres rablóvezér, pár év előtt a keleti futárvonatot kifosztotta. A hírhedt állomás nem valami elhagyatott helyen, sőt inkább olyan vidéken fekszik, a melyen meglátszik a kultura...

A különvonat július 11-én délben robogott be a sztambuli új pályaházba. A perronon közönség várta az érkezőket. Ott volt grófnagy Széchenyibasa tűzoltó tisztjeivel együtt s a konstantinápolyi magyar egylet tagjai.Széchenyi Ödön basa altábornagyi egyenruhájában, mellén a tömérdek érdemrenddel és kitüntetéssel impozáns jelenség. Arczán a jóság kinyomata ül s kék szeméből egy derült lélek kedélye sugárzik. Feltűnően hasonlít bátyjára, gróf Széchenyi Bélára, akinél azonban jóval testesebb. Széchenyi basa maga amegtestesült figyelem és szeretetreméltóság. Érdekes volt látni, a mikor a fényes egyenruhájú tűzoltó had leszállt és sorakozott a gróf előtt, a ki több régi barátjára ismert az érkezők közt. Az a hatalmas ember könnyezni kezdett s mélyen megindulva ölelte keblére egykori bajtársait, a magyarság «éljen» riadara s a törökök «csokrasa» kiáltásai közben...

Tisztek vezetése mellett tekintettük meg a szultán fényes palotáit, a Dolma-Bagcsét, Bejlerbejt, Eszki-Szerailt, a török császári kincstárt, a múzeumokat, ahol mindent apróra megmutogattak s ráadásul frissítőkkel megvendégelték a társaságot. E paloták idegen utasoknak szinte hozzáférhetetlenek, de a magyarok előtt a szultán irádéja következtében azonnal megnyíltak. Európa és Ázsia partjai közt a Boszporuson az udvar aranyozott kajükjai röpítettek ide-oda. A legnagyobb kitüntetés azonban a pénteki szelámsik alkalmával érte a társaságot. A Yildiz kioszk őrségi épületénél, ahol rendesen a várta szokott állani, jelöltek ki helyet a magyarok számára, szemben a Hamidijé-mecsettel, ahová a szultán minden pénteken imádkozni megy. A legerősebb fantázia sem alkothat ragyogóbb képet, mint a minőt a szelámlik nyújt. A török főváros egész helyőrsége kivonult ez alkalommal. Mintegy harminczezer lovas és gyalog katona sorakozott teljes díszben a szultán kert terein és utain. Micsoda festői látványt nyújtott ez a katonaság. Az ulánusok fehér holdas vörös lobogóikkal, a zuávok zöld turbánjaikkal, a tisztek gyönyörű egyenruháikkal! S amikor a minaret erkélyéről elhangzott a müezzin imára hivó éneke, felvonult az udvar. Elől zárt határokban livrés inassal a bakon s hátul szerecsen eunuchoktól kisérve a szultán feleségei és leányai. Két sorban gyalog lépdeltek a basák, köztük, mint harmadik a sor elején, Széchenyi basa....

A szemle után a nagyúr maga foglalt helyet egy Daumont-kocsiban és maga hajtotta a lovakat. A basák és udvari tisztek gyalog követték a szultán kocsiját. Amint a nagy úr hazaért, hadsegéde által villásreggelire hívta meg a tűzoltókat a Yildizkioszkba. Egy nagy teremben fejedelmi vendégség várt a társaságra. A hosszú asztal szinte görnyedt a drága arany evőkészlet s a felhalmozott inyenczségek terhe alatt. A szultán a palota egyik ablakából nézte a tűzoltók lakmározását. (...) A Takliliszije-rendjellel, (vitézségi és életmentési érdemrenddel) tüntettettek ki a következők: ...Kopumovits Károly osztályparancsnok (Szabadka), Karlberger Gyula főparancsnok (Siófok), ifj. Kádár Henrik parancsnok (H.-M.-Vásárhely)...

A szultán szíves látását betetőzte az a nagyszerű lakoma, melyet aznap este rendeztetett a Taxim-kertben a magyar utasok tiszteletére. Jelen volt azon Konstantinápoly főpolgármestere, Bélad basa s a két alpolgármester. A tündériesen kivilágított kertben, honnan gyönyörű kilátás nyílik a Boszporusra, katonabanda játszott török és magyar darabokat s a két nemzet fiai közt való barátkozásnak feledhetetlen jelenetei játszódtak le.

A magyar társaságot azonban nemcsak az udvar, hanem más körök is fényes vendégszeretetben részesítették. Elsősorban ki kell emelnünk Széchenyi basát, a jubilánst, aki a társaságot több ízben vendégül hívta meg s érdekes török hangversenyt rendezett a magyaroknak... Kitűnő figyelmet tanúsított monarkhiánk nagykövete Calice báró, akinek a kertjében a zászlószentelés lefolyt. Az aranyszegélyű nemzeti szin zászlót Széchenyi basa ajánlotta fel a budapesti önk. tűzoltótestületnek s a zászlóanya tisztét Calice báróné fogadta el. A nagykövet pompás kertjében pazar fényü sátorban volt elhelyezve az oltár, melynél Várady Ferencz pápai kamarás a zászlót fölszentelte s ráadásul mondott egy oly magyar hazafias szellemű, lelkes beszédet, amilyen még aligha hangzott el a török fővárosban. Az ünnepélyt a kertben felköszöntőkkel fűszerezett villásreggeli fejezte be.

Érdekes pontja volt konstantinápolyi időzésünknek a bujukderei kirándulás. Konstantinápolynak legnagyobb üzlete az Orosdy, Back és társa nagykereskedés, melynek főnökei magyar emberek. Back úrnak Bujukderében, a Boszporus partján, ahol az előkelő világ nyaral, remek villája van, melyben sikerült estélyt rendezett a magyarok tiszteletére. A háziúr és felesége, a legszebb konstantinápolyi asszonyok egyike, magyar vendégszeretettel látták a társaságot. Estély alatt hangverseny is volt, melyen két Konstantinápolyba szakadt fiatal magyar zongoraművész: Hegyei és Székács Gyula játszott élénk tetszés mellett. A külön hajón, mely a társaságot éjjel hazaszállította, vidám dalra gyújtott a társaság s a magyar himnusz dallamát Európa és Ázsia partja visszhangozta.”

                                                                       *** 

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból külön megbeszélés tárgya.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

A családfakutatás sokak számára egy izgalmas hobbi, felderíteni és megismerni a felmenőket, megtudni, mi igaz a sok fennmaradt családi anekdotából. Sokunknak azonban ez több, mint munka, igazi szenvedély összerakni a múlt kirakós darabjait, minél több forrást megismerni és lehetetlennek tűnő elakadt ágakat is felgöngyölíteni és folytatni.

Mit tehetünk, ha egy ág elakadt?

Egyre többen keresnek meg azzal a problémával, hogy a magán kutatásaik során egy-egy ágon nem sikerül továbbmenni, a szülők nevén kívül nincs több adat, hogyan tovább? A konkrét kérés ilyen esetekben az érintett felmenők esküvői és / vagy születési anyakönyvi adatainak a felkutatása. Azt azonban tudni kell, hogy egy konkrét adat felderítése lényegesen összetettebb és több utánjárást igénylő feladat, mint egy komplett családfa felállítása.

A történelem bizonyos szakaszaiban, élethelyzetekben az emberek akár munkájukból, akár szociális helyzetükből adódóan a nagy többséggel ellentétben megtehették, hogy egy egészen másik vármegyében, akár másik hazában folytatták az életüket és egyszerűen elvándoroltak. Ez csak egy ok a száz közül, utólag, indexelés nélkül kideríteni, hogy mi állhatott a háttérben és miért nem a leszármazottak szülőfalujában kell keresni az esküvőt, komoly nyomozást igénylő feladat, de mégsem lehetetlen.

Figyelembe kell venni a leszármazottak életútját, a vezetéknévből, foglalkozásokból mire asszociálhatunk és rengeteg, az érintett település környéki anyakönyvet kell átolvasni, fellapozni, gyakran többször is, hogy ki tudjuk következtetni, vajon mi történhetett, kik lehettek az illetők, honnan érkezhettek.

Egy konkrét mostani sikeres kutatásom során is hasonlóképp jártam el. Csak a szülők neve és a közvetlen leszármazottak adatai álltak rendelkezésre, többek között, hogy a gyermekek Kemecsén születtek. Az ő anyakönyveikből feltételezhető volt, hogy a szülők vegyesházasságot kötöttek, ami kissé megnehezítette a kutatást, mert református és katolikus anyakönyveket is át kellett olvasni minden érintett, szóba jöhető településen, azonban végül ez adott magyarázatot arra is, hogy miért nem a kisebb falvakban jegyezték be az esküvőt. Előbb az édesapa születési anyakönyvijét sikerült megtalálnom a Kemecsétől fél napi járóföldre eső Oros faluban pusztán kikövetkeztetéssel, majd ezek után már viszonylag könnyen, Nyíregyházán lett meg az esküvő 1868-ban, ahol a két fél szülei is fel voltak tüntetve, és igazolta a felvetésemet a férj születési adatára vonatkozóan. Feltehetően abban az időben és körülmények között nem volt pap, aki összeadta volna a fiatal, eltérő vallású házaspárt, ezért a lakhelyükhöz legközelebb eső nagyobb városban, Nyíregyházán kötötték össze az életüket, ahonnan egyből tovább is álltak egy másik vidékre, és a gyermekeik már ott születtek.

                                                                     ***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból külön megbeszélés tárgya.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

 Az osztrák Alpok mélyén, a mai Ausztria közepén húzódik végig a Magyarországig kanyargó Mura folyó felső völgye. Innen erednek a kutatott mai, magyar család apai ági ősei, a régi Riedlmayrek fészke volt. Alpesi gazdák lehettek eredetileg, hiszen a Riedlmayer / Riedlmayr szó is nagyjából dombvidéki, hegyháti gazdát jelent (Riedel: domb, hegyhát; Mayer: majoros gazda); s a család későbbi címerében mitikus főnix vagy harcias oroszlán helyett nem más szerepelt, mint egy jobbra lépegető tehén.

Az 1577. esztendőben születik ebben a családban egy fiú, Caspar Riedlmayr, akinek a régi forrásokból kibontakozó élettörténete alapján becsvágyó álmai lehettek – és azokat aztán meg is valósítja. Vele kezdődnek a régi Riedlmayrekről fennmaradt családtörténetek, és a kutatás jelen állása szerint ő lehet a kutatott család legrégebbi közös ősatyja.

Caspar Riedlmayr fiatalemberként, 1600 körül vándorol el a Weisskirchen melletti családi birtokról a Mura völgyében lejjebb található iparos- és kereskedővárosba, Bruck an der Murba, ahol megcsinálja a maga szerencséjét. Talán a vasiparban járja végig a tanulás, a szakma, a karrier lépcsőfokait; talán a kereskedelembe – ezen belül a Mura völgyében meghatározó, jól jövedelmező vaskereskedelembe – veti bele magát, de bizonyos, hogy harmincas éveiben már beérkezett polgárember.

Fennmaradt adat: 1609-ben emeletes házat vesz magának Bruck főterének és főutcájának sarkán, ahol egy sikátor vezet át a plébániatemplomhoz, későbbi örök nyughelyéhez – e házban él aztán haláláig a családjával. Az 1500-as években épült ház ma is áll, utcafrontján és udvarán ódon árkádokkal.

1610-ben, 33 éves kora körül Caspar Riedlmayr portrét rendel magáról, ami egy régi stájer helytörténeti könyvben maradt fönn számunkra – ki tudja, hol lehet ma az eredetije. Csak fekete-fehérben látjuk arcképét: a mellékelt leírás szerint kék szemmel és hosszú, vörösesbarna szakállal néz ránk a képről.

Ami bizonyos, hogy a régi írások szerint Caspar Riedlmayr vagyont halmoz fel és nagy tekintélyre tesz szert: városi bíróvá és polgármesternek is megválasztják Bruckban, és az udvari beszállítói címet is megkapja.

Caspar Riedlmayr az 1620-as években, negyvenes-ötvenes éveiben jut karrierje csúcsára. Miközben bíróként és polgármesterként is szolgál, gyarapodásának betetőzéseként 1623-ban hozzájut Bruck középkor óta üzemelő vashámorához. A Murába itt beömlő Mürz folyócska partján állt a középkor óta egy korai vasmű. A hámorok abban a korban gyors vizű hegyi folyók mellé települő, víz által meghajtott kerekkel, azok által mozgatott hatalmas kalapácsokkal, forró kemencékkel működő, csengő-bongó, dohogó-dübörgő műhelyek voltak, ahol a nagy értéknek számító vasat és acélt állították elő nagy jövedelmezőséggel a civil lakosságnak és a hadseregeknek. A brucki hámor jövedelme Caspar Riedlmayr utódai jólétét és karrierjét is megalapozza, és egy évszázadon keresztül marad aztán a család birtokában. Ma is egy vasmű áll az egykori hámor helyén, Bruck belvárosa mellett.

Casparunkat 1625. április 30-án lovaggá üti II. Ferdinánd császár, nemesi rangra emeli őt az utódaival együtt – a címer pedig a korábban említett, jobbra lépő tehén lesz.

„Mi, Ferdinánd, Isten kegyelméből, és a többi... Ő számos alkalommal, különösen Bruck an der Mur városunkban bíróként és polgármesterként, valamint a friauli, itáliai háborúnkban harci népünk elszállásolójaként éjjel és nappal, minden eszközzel hűségesen, szorgalmasan, elszántan stb. szolgált minket, így ezért Caspar Riedlmayrnek bizonyságul és különös kegyünkből szabadságot adtunk, őt és minden férfi és női utódát örök időkre a lovagi rangú nemesség állapotára és kegyelmére emeltük... és Caspar Riedlmayr már korábban meglévő címerét is megjavítottuk. Egy aranyszínű pajzs, benne egy barna, sárga és fehér foltos tehénnel, ami zöld mezőn jobbra lép, fölötte egy sisakkal és egy aranyszínű királyi koronával” – szól a Habsburg császár nemeslevele, amivel azt az exkluzív jogot is megkapja Caspar, hogy vörös viasszal pecsételje le leveleit, iratait.

1629. október 26-án ünnepi ülést tart a városi tanács: aznap költöznek be az új városházába, s a tanácsülést Caspar Riedlmayr polgármester tartja. Fennmaradt az első ülés jegyzőkönyve, amely így kezdődik: „A mindenható Isten, Mária Istenanya, az összes mennyei seregek előtt tisztelegve, Bruck város közössége és polgársága felvirágzására, hasznára és jólétére ma, 1629. október 26-án az első alkalommal tartanak tanácskozást az új városházán”.

A teljes élethez jól megválasztott házastárs is dukál. Caspar Riedlmayr a Bruckkal szomszédos Leoben város egyik gazdag patríciuscsaládjának leányát veszi el: Susanna Thessalon valószínűleg Niklas Thessalon leánya lehet, akit az 1600-as évek elején Leoben polgármestereként tüntetnek fel, tehát korban éppen egy nemzedékkel a házaspár előtt jár.

Ha a Thessalon nevet egzotikusnak tartjuk, nem tévedünk. A Riedlmayreket bemutató régi stájer családtörténeti kötet ugyanis róluk is szól: a Stájerországban akkoriban nagy számmal megjelenő, németül „welsch”-nek nevezett, azaz olasz, délvidéki bevándorló famíliák egyikeként nevezi meg a Thessalonokat. Megint csak egy érdekes hely- és kortörténet: a 16-17. századi reneszánsz és barokk korban az iparilag, gazdaságilag és kulturálisan fejlett Itáliából Ausztriába is kirajzanak polgárok, kereskedők, iparosok és művészek. Az olaszok közül sokan, gyorsan hálózatosodva fel is emelkednek – például egy fontos iparos- és kereskedőváros, Leoben polgármesteri székéig. A Thessalon név persze még csak nem is olaszos, hiszen Thesszaloniki görög városára asszociálhatunk róla. Talán az akkoriban fél Görögországot uraló Velencei Köztársaság egy görög gyökerű családja lehettek, akik olasz földön, majd onnan tovább állva a szomszédos Ausztriában köthettek ki; s így a távoli ősök között már levantei, görög gyökerűek is voltak? A válasz már a múlt ködébe vész.

Susanna Thessalon hozzámegy tehát Caspar Riedlmayrhez, így Leoben és Bruck két vezető családja köti össze életét – és valószínűleg érdekeltségeiket is. Kevés konkrét anyakönyvi adat maradt fenn ezen régi időkből a családról, de az tény, hogy a korban szerencsés családként legalább négy gyermekük felnő és házasságokat is kötnek.

Caspar von Riedlmayr, miután a vashámor után a nemesi rangot is megszerzi, s ezzel ő és utódai alkalmanként már a „von” előtaggal fényezik családnevüket, 1629-ben megveszi magának a Riedlmayrhofot is, ősei otthonát és saját szülőhelyét a Mura felső völgyében. Talán befektetési célból, talán érzelmi okokból – vagy mindkettőből egyszerre – tesz így, az otthon maradt rokonoktól vagy már idegen tulajdonosoktól megvásárolva a régi birtokot.

És még egy bevásárlás: 1631 áprilisában Caspar Riedlmayr szőlőbirtokot vesz Dél-Stájerországban, az akkori, régi magyar határ közelében fekvő Luttenbergben (ma már Szlovénia, Ljutomer). Ez a déli, napos környék a régi stájer kultúrtájban a bor szolgáltatója volt az északi, hűvös alpesi völgyek lakói számára, és ma is egy minőségi fehérboros vidék központja. Caspar tehát éltesebb korára, egy teljes élet lezárásaként még talán saját borait is szeretné kóstolgatni a saját birtokáról.

A kései öregkort viszont nem éli meg Casparunk: 1633. május 17-én, 56 évesen hunyja le szemét örökre. Élete alkonyán egy a helyi kapucinusok templomának oltáránál elhelyezett örökmécses fenntartására hoz létre alapítványt, ezzel támogatva a szerzeteseket, bízva a feltámadásban – és tartós földi emlékezetében. Bár gyermekei kicsik vagy tizenévesek lehetnek akkoriban, családja létbiztonságát addigra már rég garantálta: a korban talán egészen mesésnek mondható, 48 ezer aranyforintnyi vagyont hagy hátra örököseinek.

Caspar Riedlmayr márvány síremléke ma Bruck an der Mur ősi plébániatemplomának külső falán látható, más régi urak és asszonyok emléktáblái mellett. Az időjárás viszontagságainak kitett márványtábla már megkopott, de a család prózai címerállata, a tehén még most is ott lépdel a kőbe faragott címerpajzson.

                                                                     ***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból külön megbeszélés tárgya.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

Még a Habsburg-önkényuralomban született, aztán túlélte a Monarchiát, a Horthy-korszakot, az I. és II. világháborút, Tanácsköztársaságot, Trianont, orosz frontot, kommunista hatalomátvételt – ő pedig családjának élt és túlélt mindvégig.

Szűrszabó Lídia, a kutatott család ősanyja, mi több, a család létezésének átmentője a 19. századból a 20. századba, akit a család mai idős tagjai még ismerhettek közel száz évet élt meg, miközben ország és világ többször is felfordult körülötte, életét pedig tragédiák sorozata rázta meg. De mindent túlélt – és ami nem öl meg, az még erősebbé tesz, szól a mondás.

1863. október 29-én születik Siófokon, Szűrszabó József és Szalai Erzsébet elsőszülött leányaként. Atyja, Szűrszabó József (1841-1918), „eszes, ügyes, gazdag és kissé gőgös ember volt” – áll a régi családtörténetben. Szűrszabó József egyrészt az 1870-es és '80-as években Siófok község bírója, vagyis településvezetője, igen aktív közéleti szereplő a községben; és emellett hosszú évtizedekig igazgatósági tagja a siófoki takarékpénztárnak. Feleségével, Szalai Erzsébettel (1839-1923) hosszú életkort élnek meg, és utolsó éveikben lányukkal, Lídiával együtt nevelik saját árván maradt dédunokájukat Rudolfot.

Mind a száraz adatok, mind a személyes visszaemlékezések szerint Lídia, akit a későbbi nemzedékek „Nagyusként” ismernek, a vagyonosként számon tartott siófoki Szűrszabó családból származik, 19 évvel fiatalabb a férjénél, Karlberger Jánosnál, akivel 1879-ben, 16 éves korában házasodik össze.

Lídia 17 évesen, 1880-ban szüli első gyermekét, Karlberger Rudolfot. Majd 1883-ban Lujza érkezik, akit viszont 6 évesen elveszítenek. Egy évvel később, 1890-ben viszont még egy gyermek születik, Mária. Eközben ő maga de facto a siófoki Karlberger-vendéglő vezetője is a visszaemlékezések alapján, könnyelműbbnek tartott férje mellett.

A dolgos élet mellett korán kezdődnek a személyes tragédiák. Fiatalon elveszíti kislányát. 1903-ban meghal férje: 40 évesen lett özvegy, de a vendéglőt tovább viszi. 1909-ben aztán hirtelen betegségben meghal fia, Rudolf, majd „utána hal” annak felesége, Lang Mária. Így Lídiára marad unokája, az ifjabb Rudolf nevelése. Egy évre rá, 1910-ben pedig elveszíti utolsó gyermekét, Máriát is, aki alig 19 évesen belehal a szülésbe, és meghal az újszülött is.

Lídia asszony addigra újra kell, hogy tervezze életét: 1909-ben, fia halála és a rá maradt 6 éves unoka miatt feladja a vendéglőt, amiről digitalizáltan fennmaradt korabeli apróhirdetések is tanúskodnak. „SIÓFOKON KARLBERGER Vendéglő bérbeadó haláleset miatt azonnal is elfoglalható — Karlbergerné” – áll a Friss Újság 1909. szeptember 25-ei számában.

A kutatott család egykori krónikaíró rokona így emlékezik vissza családfa-könyvében az asszonyra:

„Lidi néni kevés szavú, igen szorgalmas asszony volt, még öreg korában is állandóan tett-vett. Mint fiatalasszony a vendéglő vezetője volt. Sokan jártak hozzájuk ízletes kosztjáért. Férje halála utána feladja a vendéglőt. A fiával, Rudolffal lakik. Amikor az is meghal, szüleihez (Szűrszabóék) költözik, akikkel az unokáját, ifjabb Rudolfot nevelik. Amikor Rudi megnősül, Lidi néni, a nagymama is vele megy, és még a dédunokák nevelésében is részt vesz. Megéri a dédunokák házasságát, sőt még az ükunokákban is gyönyörködik. A családban mindenki Nagyusnak szólítja. Öregségében unokamenye, Irma ápolja, gondozza. 94 évesen hal meg.”

Idős korában, amikor már újra gyarapodó leszármazottai között él, még egy veszteség éri. 1943-ban hírt adnak arról, hogy „rövidzárlat következtében kigyulladt és leégett özv. Karlberger Rezsőné üzlete és raktára. Az üzletben sok ruhanemű, bútor stb. lett a tűz martaléka. A kár kb. 9700 pengő.”

A kutatott családban a mai napig fennmaradtak az emlékek róla. „Jó asszony volt, mindig jó szava volt”. Lídiát ifjú korában katolikus létére a siófoki zsidó iskolába íratták, „mert az volt a jó, az volt az előkelő”. Még idős korában is azzal ugratták az ükunokái, hogy mondja el a zsidó miatyánkot, mert arra is emlékezett még. Ugyanakkor nagyon szívesen szavalt, mondott is verseket, a hétköznapok során is. „Mindig rózsás arca volt.” Idős korában is gyorsan mozgott, a lábai jól bírták a tevékeny életmódot.

Utolsó éveiben, aggkorában kissé különcül viselkedett, „nagy gyűjtős, pakolós volt”, leszedte a fákról a gyümölcsöket, berakta az ágyába, és így tovább. Karácsonykor a fáról majszolt egy kis szaloncukrot, a kis ükonokák pedig dugós puskával lőttek rá. Egyik ükunokája lánykorában egyszer táncos előadást tartott a családnak és vendégeiknek, jelmezben, felékszerezve, és ahogy az előadás zajlott, mögötte az ablakból kinézett Nagyus, és úgy kommentálta: „Az nem igazi arany!” Egyszer éjszaka hallottak neszezést az udvaron. „Megint az öreganyátok vándorol...”. Kimentek hozzá, hogy miért köröz az udvaron, s azt mondta Nagyus: „Megyek a Karlbergerékhez...”, aztán szépen visszakísérték nyugovóra.

Szűrszabó Lídia, Lidi néni saját legszűkebb családjának tagjait eltemetve és túlélve, unokáját fölnevelve élte végig Magyarország újabb kori történetének számos korszakát és sorsfordulóját. Még a kiegyezés előtti Habsburg-uralomban született, túlélte a Monarchia évtizedeit, az első világháborút, a Tanácsköztársaságot, Trianont, a Horthy-korszakot, a 2. világháborút, a nácikat, nyilasokat, a szovjet megszállást, a Rákosi-diktatúrát, megélve még '56-ot és Kádár János hatalomra kerülését is. E sokat szenvedett és családját így is túléléshez segítő asszonynak utólagos igazságtétel, hogy 2024-ben több mint 30 leszármazottja éli életét szerte a hazában.

***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból külön megbeszélés tárgya.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

Íme, elkészült az eddigi legnagyobb léptékű családtörténeti könyvünk! Eleinte senki nem gondolta volna, de 372 oldalnyi történet került elő a kutatott dunántúli család nemzedékeiről, minden apai és anyai felmenőről, a legrégebbi ágon 1491-ig, 19 nemzedékig, ameddig vissza tudtunk látni a történelemben. Szerkesztett családfákkal, régi portrékkal, városképekkel és térképekkel készült el az egyedi tervezésű és kiállítású kötet - amit már a szélesebb család tagjai lapozgatnak kedvükre.

Hasonló családtörténeti könyv elkészítéséért, kutatásért keressetek bátran!

***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból külön megbeszélés tárgya.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

Ritka kincs: 1927-ben született ez a filmfelvétel Magyarországról, hazánk vidéki valóságáról. Az eredetileg fekete-fehér, most az új technológiákkal kiszínezett videón életre kel dédszüleink, ükszüleink Magyarországa, a vidéki élet, ami nem sokban különbözhetett akkoriban a száz, sőt kétszáz évvel korábbi életmódtól, társadalmi közmegegyezésektől.

Pásztorok, mezőgazdasági munkások, keményen dolgozó férfiak és nők, piacozó asszonyok, mezítlábas gyerekek, és sok-sok élő háziállat mindenütt: így éltek a régi magyarok, őseink szerte a vidéken.

Egy családfa kutatása közben van, amikor szembejön a történelem. A kutatott család régi komáromi felmenőinek egyike a város brutális 1849-es ostroma idején született – most pedig rátaláltunk arra, mi történt az ősökkel Magyarország valaha volt legnagyobb, több mint 6-os erősségű földrengése után, ami 1763. június 28-án, kora reggel rázta meg Komáromot.

Aznap több templom és több száz ház dőlt össze, az emberéletek elvesztéséről nem is beszélve.

„A kaszások közül a mezőben sokan a lábokról leesének és a hegyek, fák a mezőben láthatóképpen remegni kezdének; úgy hogy Komárom városi lakói házainak minden falai, többnyire kik bolthajtással valának, egész a fundamentumig leomlottak és a többiek összehasadozának úgy, hogy a falak hasadékain át is kilátónak” – emlékezett vissza egy korabeli szemtanú.

Így meg egy másik: „A legjelesebb a legmagasabb épületeket vagy egészen lerontotta, vagy ketté hasította. [...] — az utczák, a melyeken kőből csinált házak valának, ugy betöltenek a leomlott házfalakkal, hogy kocsival vagy lóval nem lehetett járni, sőt gyalog ember is nagy bajjal mehetett. Mindazáltal, hogy megláthatnám, micsoda károk estének, a várost bejártam, és akkor tapasztaltam, hogy az agyonüttetett emberek, itt is, amott is, hol egy, hol kettő, hol három ugy voltának, mint a mezőben a még öszve nem hordatott kévék. A leomlott házaknak, templomoknak ledült kövei alatt jajgatás, ordítás hallattatott, az odamaradt embereknek szájokból. A lerázattatott épületeknek az ég felé menő pora miatt a nap mint egy másfél fertályig nem láttatott”.

Így folytatták: „A sebesülteket még többre tehetni vélték, kik az őrültség csalhatlan jeleit adták. Szüleiket eltévesztett vagy elvesztett gyermekek s férjeik után kiáltozó nők futkostak őrültként a bizonyos halált hirdető roncsolt épületek között!”

Komárom anyakönyvvezető papja nem írt breaking newst a történtekből: szenvtelen pontossággal folytatta a halotti bejegyzéseket a földrengés előtt és után. Pár nappal a földrengés után találunk rá az akkori ősök sorsára, ami már sok nemzedékkel ezelőtt a feledés homályába veszett a családban – de a történetek ott rejlenek a fennmaradt sorokban és a sorok között:

"Obiit ante veterem residentia sub tentoris" - áll a bejegyzésben, a nyolchetes kis Theresia halálát regisztrálva.

Magyarul: "Meghalt a régi otthon előtt, sátor alatt."

Kiderül hát, hogy az ősök, Josephus Jäger fémműves, tűkészítő polgár (civis acicularius) és Anna Maria Stedelin háza is összedőlt, és sokgyerekes családként egy az otthonuk előtt felállított sátorban próbáltak túlélni. Az újszülött odaveszett. Pár nappal később az ikertestvére is.

De egy évvel később újra élni akartak: újabb gyermek érkezett a családba, talán már fedél is volt a feje fölött – de az édesanya pár nappal később elhunyt a gyermekágyban, alig 33 évesen.

Anna Jäger akkor 5 éves gyermek volt: addigra átélte a földrengést, otthonuk elpusztulását, testvérei és édesanyja elvesztését. Ő felnőtt, és 1784-ben hozzáment Georg Trefflerhez, egy a délnémet Freiburgból Komáromba érkezett, ott letelepedett órásmesterhez, majd sorra érkezni kezdtek egy új nemzedék gyermekei. Az élet ment tovább, mert az életnek tovább kellett mennie. A kutatott család komáromi ága így élt tovább az 1700-as, 1800-as években.

***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, vagy mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunkáról: előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható; ez nem kerül semmibe. Megtalált és beazonosított személyenként 5000,- Ft a kutatás ára, vagy előzetes keretösszegben is meg lehet állapodni, és akkor ezen keretnek megfelelően állítom össze a családfát. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál. Mindezt digitálisan adom át.

Ha a Megrendelő nem kér családtörténeti írást, akkor a kutatás ára megtalált személyenként 3500,- Ft..

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el.

Ára cérnafűzött, prémium minőségben 55.000 Ft - tól / db, amely függ a rendelni kívánt példányszámtól, színes oldalak és belívek számától. ( Minél több példány, annál kedvezőbb lesz az ár. )

Ára ragasztott fotókönyv esetén 30 oldalig 40.000,- Ft / db, az ár függ az oldalszámtól.

Ára digitális változatban az összeszerkesztett könyv pdf-ben 1.000,- Ft / oldal. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása digitálisan 50 felmenőig 20.000,- Ft, efölött 400,- Ft / személy.

Egy konkrét adat vagy személy kutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból külön megbeszélés tárgya.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

A családfakutatás izgalmas feladat; az ember sosem tudja, mit talál vagy éppenséggel meddig tud visszamenni az ősök keresése nyomán. Gyakran elindulni is nehéz, ha a Megrendelő szinte semmit nem tud a legkorábbi felmenőiről, közvetlen családtagjairól, netán kibékíthetetlen ellentétek is fennállnak a rokonságban. Ilyen esetekben nagyon nehéz egy kívülállónak a keresés az úgynevezett védett időszakon belül, amikor is a személyiségi jogokat tiszteletben tartva próbáljuk kapargatni a felszínt. 

Nem ez a helyzet, ha az embernek olyan tüchtig és precíz hagyományőrző felmenői vannak, akik harmad-, negyedíziglen pontosan emlékeznek mindenkire, gondosan védik és megőrzik az emlékeiket az utókor számára. Pótolhatatlan kincsek kerülnek elő olykor a padlásról, mint mondjuk az 1898-ban született dédpapa születési anyakönyvi kivonata, kinek élete felér Švejk szimbolikus regényalakjáéval.

Müller János az akkor még Kis-Hartának nevezett településen született 1898-ban Müller Frigyes és Müller Krisztina ötödik gyermekeként. A névazonosság ellenére a szülők nem álltak közelebbi rokonságban egymással - ahogy az időnként előfordult-, de tény, hogy az azt megelőző másfél évszázadban is gyakran házasodott a kiterjedt Müller família egymással. Az említett Müller Frigyes egyik testvére, Péter például egy Müller Anna Máriával kötötte össze az életét, míg fiatalabb testvérük, Müller János egy Molnár Katalint vett el - fő a változatosság. Nem kizárt, hogy a három lány is valamiféle rokoni kapcsolatban állhatott egymással, ezt még azért eltart egy ideig kibogózni.

A mi Müller Jánosunknak kalandos életút jutott Hartán. Kitanulta a szabó mesterséget és a helyiek körében tekintélyes embernek számított, különböző forrásokban presbiterként utalnak rá. Megjárta az első világháborút és azon szerencsések közé tartozott, akik egyben vissza is tértek onnan. Nem lehetett könnyű dolga, mert az olasz fronton harcolt; képzelhetjük, mit jelentett akkor onnan gyalog hazajutni. De legalább élve megúszta.

Családi elmondások alapján már a szülőfalujában járt katonaruhában, mikor szokatlan dolog történt: szaladnak vele szemben az emberek, azt kiabálva, hogy meneküljön, mert jönnek a kommunisták. Mit tehetett volna egyebet, meglátott néhány alakot bőrruhában, puskával a kezükben, akikről azt hitte, hogy ők is a háborúból hazatért katonák lehetnek, így hát kiabálta ő is a Lenin-fiúknak, hogy meneküljenek, mert jönnek a kommunisták. Erre aztán jól megverték és halálra ítélték. Két embert ítéltek akkor és ott halálra, a friss házas Szeidl Jánost, akinek az volt a bűne, hogy csónakon vitt át menekülő embereket a Dunán, valamint hogy nem szolgáltatta be - az engedéllyel tartott - vadászfegyverét, amit házkutatásnál megtaláltak, és hiányzott belőle két töltény, valamint a világégésből hazatérő Müller Jánost. 

Müller Jánosnak kezébe adták a kötelet, míg Szeidl Jánost Szamuely Tibor, a keleti hadsereg rögtönítélő törvényszékének elnöke felakasztatta a községháza előtti téren, azonban amikor rákerült volna a sor, a fehérek ágyúzni kezdtek, így rá már nem maradt idő, a vörösök inkább menekülőre fogták a dolgot és Kecskemétig meg se álltak. A halálbüntetést végülis megúszta, de az újból összeült hadbíróság így is életfogytiglanra ítélte. 

Hogy milyen idők voltak ezek, jól mutatja Szamuely Tibor 1919.április 20-ai beszéde Győrben:

" A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát! "

Müller János 1922-ben nősült, Bán Zsófiát vette feleségül, Bán János, uszálykormányos és Schneider Krisztina leányát. Összesen négy gyermekük született, két halva született kisfiú és két felnőttkort megélt kisleány.

Megjárta a második világháborút is, habár nem vitték be katonának idős kora miatt. Azonban 1945-ben egy áprilisi napon véletlenül az utcán tartózkodott, amikor az oroszok arra jöttek egy lovaskocsival. Érdekes helyzet lehetett, amikor egy óvatlan pillanatban a kocsit hajtó ember fogta magát és elmenekült, az oroszok meg vállat vonva az első embert, akit megláttak (őt) összeszedték és befogták hajtónak, holott szegény János nem is értett a lovakhoz. Ezek után Oroszországig meg sem álltak. Két év hadifogolytábor után tért haza az első transzporttal, Oroszországban a 148/19.sz. Krasznodar hadifogolytáborban, valamint Romániában a 176.sz. Nyezsin hadifogolytáborban volt elhelyezve, de állítólag nem volt rossz sora. Mikor megtudták, hogy tud varrni, mindenki vele varratott. Az orosz katonákról érdemes tudni, hogy néha szegényebbek voltak, mint maguk a foglyok és nem mellesleg ők is ugyanazt az ételt kapták, mint az elítéltek. 

1988-ban hunyt el Hartán, mindezek ellenére a való életben is egy mosolygós, végletekig tisztes és becsületes ember hírében állt.

***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, vagy mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált és beazonosított személyenként 5000,- Ft a kutatás ára, vagy előzetes keretösszegben is meg lehet állapodni, és akkor ezen keretnek megfelelően állítom össze a családfát. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál. Mindezt digitálisan adom át.

Ha a Megrendelő nem kér családtörténeti írást, akkor a kutatás ára megtalált személyenként 3500,- Ft..

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el.

Ára cérnafűzött, prémium minőségben 55.000 Ft - tól / db, amely függ a rendelni kívánt példányszámtól, színes oldalak és belívek számától. ( Minél több példány, annál kedvezőbb lesz az ár. )

Ára ragasztott fotókönyv esetén 30 oldalig 40.000,- Ft / db, az ár függ az oldalszámtól.

Ára digitális változatban az összeszerkesztett könyv pdf-ben 1.000,- Ft / oldal. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása digitálisan 50 felmenőig 20.000,- Ft, efölött 400,- Ft / személy.

Egy konkrét személy kutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból külön megbeszélés tárgya.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

Érdekesség gyanánt mutatok néhány régi képet, hogy a mai mesterséges intelligencia segítségével hogyan lehet őket színnel és élettel megtölteni. Igazi varázslat egy gombnyomásra!

A családfakutatás során rengeteg régi fényképpel van dolgunk; a legtöbben igazi kincsként próbáljuk őket megőrizni az utókor számára, azonban óhatatlanul is előfordul, hogy a sok-sok évtized alatt a fénykép megsérül, hajtásnyomok, repedések vagy egyéb elszíneződések keletkeznek rajta. Ilyenkor sem kell kétségbeesni, mert a modern AI technika segítségével a sérülések halványíthatóak, de sok esetben még el is tűntethetőek. És ez még nem minden, mert a fotó kiszínezésével a végeredmény akár egy tűéles, szinte valósághű profi fotó is lehet.

 ***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze. Keress bizalommal!

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com