Fülöp András, Könnyüg Terézia és leányuk, Vilma
Letűnt világ mára a Zala folyó menti vízimalmok és vízimolnárok életvilága. A 20. századi technológiai változások és nem utolsó sorban az 1945 után berendezkedő kommunizmus véget vetett az egykori családi malmoknak. Pedig ezek a sok évszázados múltra visszatekintő vízimalmok egykor a helyi gazdasági és társadalmi élet fontos tényezői voltak, részt vettek az önfenntartó falusi közösség működtetésében, egyúttal szabályozták a sokszor kiöntő Zala folyót is – társadalom, technológia és természet törékeny harmóniáját alkották tehát.
Ma már csak néhány többé-kevésbé romos régi malom maradt meg belőlük – az egyik pedig a kutatott család őseié volt, akik legalább az 1800-as évek folyamán mindvégig, de lehet, hogy az azt megelőző időszakban is molnárkodtak a Zala mentén.
Ilyen molnár család volt a Könnyüg is, a kutatott família egyik őse. A 19. század eleji Könnyügék számos gyermeke közül csak KÖNNYÜG Terézia (1839-1913) és az öccse, László marad életben és nő fel.
Terézia 14 éves édesanyja halálakor, majd 20 évesen, 1859-ben hozzámegy – a családi hagyományoknak megfelelően – egy molnárhoz, Hámos Imréhez. A Hámos-Könnyüg házasság tíz éve alatt négy fiú születik, majd a férj 39 éves korában elhuny.
Ezután kezdődik Könnyüg Terézia életének újabb fejezete. Rá marad a zalaistvándi, Zala folyó melletti hatalmas vízimalom működtetése és három életben maradó fiuk felnevelése. És ekkoriban jön be a képbe FÜLÖP András, a kutatott család ősapja (1850-1916).
A Kebeleszentmártonból, az ország nyugati szegletéből, a mai Szlovénia területéről a belsőbb zalai vidékre érkezett Fülöp András a családi emlékezet szerint molnárlegényként dolgozik Könnyüg Terézia és első férje, Hámos Imre malmában. Hámos molnár 1869-ben meghal, felesége, Terézia ekkor még csak 30 éves.
Fülöp András 10 évvel később, 1879-ben veszi el a nála 11 évvel idősebb, ámde még mindig fiatal özvegyasszonyt, s ő lesz a malom molnármestere. Fülöp András az esküvő előtt bemutatja keresztlevelét és katonabizonyítványát, vagyis megjárta a korabeli katonaságot is.
A Fülöp-Könnyüg házasságból újabb két leány születik Terézia első fiai mellé. 1882-ben Fülöp Emília érkezik (neki 13 gyermeke (!) születik Martincsevits Pállal, nagy részük megéli a felnőttkort is a 20. században); majd 1886-ban FÜLÖP Vilma jön világra (az ő születésekor édesanyja már 47 éves).
A házaspárról már fotográfiák is fennmaradtak későbbről, leányukkal, Vilmával. A fotók feliratának tanúsága szerint Bécsben készülnek a képek: családi kiránduláson járhatnak a birodalom fővárosában, tehát nem mehetett rosszul az egyszeri zalai molnárnak. A 2023 őszén meglátogatott zalaistvándi malom hatalmas épülete is komoly vállalkozást mutat, amit akkoriban több generáción át vittek a család egymást követő nemzedékei s különböző ágai.
A vend vidékről fiatalon Zala belső tájaira költöző Fülöp András előéletéről, szüleiről, felmenőiről nem kerültek elő eddig információk – azt tudni, hogy Kebeleszentmárton környékén sok malom zakatolt és az erdőgazdálkodás is jelentős volt.
Fennmaradt viszont egy hír Fülöp András ősünkről a Zalamegye újság 1892. májusi számában:
„Nagy tűzvész. Folyó 5-én déltájban Pakodon eddig ismeretlen okból tűz támadt, mely az éppen dühöngött nagy szélben hihetetlen gyorsasággal terjedt, ugy, hogy alig negyed óra alatt 18 ház, a hozzájuk tartozó gazdasági épületek elhamvadtak. Annak dacára, hogy ugy a helybeli, valamint a szomszédos községek lakossága nyomban a helyszínén termett és minden lehetőt megkisérlett, a tüzet a nagy szélviharban lokalizálni lehetetlen volt. Mindent elpusztított, a mi útjába esett. A kár 5426 frtot tesz ki, miből csak 2200 frt volt biztosítva. A lakosság mindenét elveszté, a mivel csak bírt; mert menteni semmit sem lehetett. A nyomor enyhítése körül Fülöp András pakodi molnár szép és követésre méltó példát nyújtott, a mennyiben a tüzet követő napon a károsultaknak élelmet, utóbb pedig több kenyeret küldött. Zala-lstvánd község lakossága nyolc mérő gabonát és 28 kenyeret szállított, Klein Lipót helybeli birtokos pedig takarmány s épületfával segíti a károsultakat.”
És a Magyar Paizs egy 1903-as számából:
„Majális. A pakodi községi iskolaszék az elemi iskola javára május 2t-én igen jól sikerült, jótékony czélu tánczmulatságot tartott, irja levelezőnk. Gyönyörű, szép napos idő volt s ennek tulajdonitható hogy vidékről is sokan felkeresték a regényes fekvésű „Tótalja fenyves" erdőt, mely Pakodtól 10 percznyire van. A mulatságot a tanuló ifjúság kirándulása előzte meg. Ezt fűszerezte és követte néhány szavalat és kétszólamú iskolás gyermekeknek szánt világi ének. Ezek után a tanuló sereg tanítói felügyelete alatt haza vonult s következett a felnőttek mulatsága. Köszönettel nyugtázzuk itt az alábbi szíves adományokat: Braun Oszkár Tölcsány 10 kor., Prácser János Tűrje 4 kor. ifj. Kis József Tűrje, Martincsevics István Zalabér, Ferencz Győző Nándor, N. Hermann Bécs, Fülöp András Pakod, Girgás Dezső Tűrje, Majer Mór Zalabér 2—2 kor.”
És jöjjön egy kis betekintés a kemény versenybe az akkori molnár vállalkozók között! Először is egy szó: csuvározás. Így hívták azt, amikor egy adott malom molnárlegényei végigjárták szekereikkel a falvakat, az ő malmuk szolgáltatásait, más malmokhoz képesti extra kedvezményeiket hirdetve, ezzel elcsábítva a gabonáikat őrölni kívánó gazdákat a saját malmukhoz.
A Molnárok Lapjában ennek kapcsán támadta be egy K. nevű szerző Fülöp András ősapánkat 1908 elején:
„Zala-vizi piszkos verseny. (Levél a szerkesztőhöz.) A Zala-folyón lévő malmokról szerzett tapasztalataimat akarom elmondani, mert amit ott tapasztaltam, az megbotránkozást kelt a molnárság között. A Zala vizén lévő malmokat és azok forgalmát nézve, azt látom, hogy ott is csuvároznak. (Tisztelet a kivételnek.) De olyan aljas őrleményszerzést, mint a pakodi malomban tapasztaltam, nem láttam más vidéken sehol. Nemcsak, hogy becsuvároztatja a tisztelt pakodi molnár úr a saját vidékét, hanem belemegy egy olyan vidékbe is (t. i. a zalaistvándi malom vidékébe), amely vidék sohasem volt a pakodi malomnak vidéke. (...)
Azonban a tisztelt pakodi molnár úr nemcsak, hogy elszálltja olyan messze vidékről a malmába a gabonát, hanem még különféle kiváltságokat is ad az őrlőközönségnek, így pl. a segédeit elküldi minden hónapban egyszer, a zalaistvándi malom vidékébe őrlőket toborozni. Ekkor összejárják az egész vidéket és fölemelt fővel hirdetik a pakodi malom rendszabályait. Hogy aki odaadja a gabonáját őrleni, az ne vigyen magával ennivalót, mert ott már gondoskodva van enni- és innivalóról elkezdve, reggel a pálinka és igy tovább, aki pedig személyesen nem megy el őrletni, annak gabonáját meg is őrőlteti segédjeivel és egy fillér őrletési díjat sem vesz. Továbbá pedig: ha elindul az őrlőközönség a saját fogatán Zalaistvándra és találkoznak a pakodi molnár csuvarozóival, majdnem erőszakkal szedik le a gabonáját szekeréről, hogy: csak küldje vissza szekerét és adja őnekik őrölni valóját és ne vigye a saját fogatán sehova, majd ők elszállítják és vissza is szállítják.”
Fülöp András, a cikkben meg nem nevezett pakodi molnár ősapa rövid közleményben vágott vissza a nevét nem vállaló vádlónak:
„Zalavizi piszkos verseny” czím alatt január hó 18-án megjelent b. lapunk 3. számában, a „Közlemények” rovatában, egy reám nézve sértő czikket olvastam K. betűvel jelzett ismeretlen beküldőtől. Aki ezen czikket reám vonatkozólag merészelte írni, az mindaddig, míg állításait tényleg be nem bizonyítja vagy igazolja, előttem egy aljas, becstelen, jellemtelen ember. (Pakód, 1908. január 29.) Tisztelettel Fülöp András, molnármester.”
Egy következő lapszámban pedig egy másik molnármester kel Fülöp András védelmére. Holzapfel Gyula zalabéri molnár arról írt:
„Alulírott, ki már 30 év óta ismerem a zalavizi molnárság helyzetét, talán kompetens vagyok arra, hogy a fenti czim alatt megjelent közlemény minden állítását halomra döntsem s mint a valóságnak meg nem felelő rágalmakat alaptalanoknak nyilvánítsam. (...) Szerintem aki nem meri nevét közleménye alá írni, az úgy néz ki, mint aki köpönyeg alatt mutat fügét a nála hatalmasabbnak. Ez falusi öregasszonytempó! Igaz, hogy ez szép verseny a csuvarozás, de megjegyzem, így nem is teszi ezt senki sem fényűzésből, hanem azért, mert a viszonyok kényszerítik rá.
A pakodi molnár úr volt az összes zalai molnárok közt az, aki ezt utolsónak kezdte meg, tehát már ő is mintegy kényszerítve volt rá, hogy megtakarított kis vagyonát a Zala vize el ne hordja, mert bizony a nagy bérletet őtőle is pontosan követeli a bérbeadó. Én jól emlékszem rá, hogy ezelőtt mintegy 30 évvel, amidőn még Fülöp András, a mostani pakodi molnár úr a zalaistvándi malom bérlője volt, közkedveltségnek örvendett az őrlő közönség körében. Most is felkeresik zalaistvándi és vidékbeli ismerős leveleikkel, mint pakodi molnárt, hogy őrleni való gabonájukat vitesse el, amennyiben többnek fogata sincs, s hogy elviteti, úgy hiszem, ez minden józan gondolkozásu ember előtt jogosnak látszik.
Továbbá az, hogy a pakodi molnár úr segédeit egyszer minden hónapban elküldi a zalaistvándi malom vidékére őrlőket toborozni s ott felemelt fővel hirdetik a pakodi malom rendszabályait, ez aljas rágalom. Az az állítása a tisztelt K. úrnak, hogy a pakodi molnár úr csuvarozói, midőn találkoznak a zalaistvándi malomba őrlés végett jövő szekerekről, erőszakkal akarják leszedni az őrleni valót, az ő egyéni állítása, mit a névtelen ur bebizonyítani határozottan sem tud.”
Fülöp András ekkor már meglett, koros ember: utolsó éveiben két lánya házasságaiból született nagy számú unokájának, köztük az 1911-ben született Lacikának is örvendhet – aki a mai család édesapja, nagyapja, dédapja lett aztán. Felesége, Teréz asszony 1913-ban, Fülöp molnár úr 1916-ban, az I. világháború idején hunyja le szemét örökre.
***
Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket?
Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!
A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.
Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.
A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el.
Egyéb szolgáltatások:
Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.
Családtörténet-írás meglévő családfához is.
Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból.
Elérhetőségem: eniko.mate
hotmail.com
