A fotó közepén Donald Trump nagyapja, idősebb Frederick és felesége, bal szélen Donald apja, ifjabb Frederick

A napokban újra megválasztott Donald Trump ízig-vérig amerikai figura, akit hazájában évtizedek óta ismertek üzletemberként, showmanként, mielőtt bevetette volna magát a politikába. De ősei egészen máshonnan érkeztek Amerikába - egész pontosan Németországból.

Drumpf. Így hívták a mai amerikai elnök családját a réges-régi időkben, a Német Birodalom Rajna-parti vidékén.

Az 1946. június 14-én a New York-i Queensben született Donald John Trump ősei ugyanis németek voltak, s történetük messzire vezet vissza az időben.

Egy Trump életrajzáról szóló kötet szerint a legrégebbi ismert ős egy bizonyos Hanns Drumpf volt, aki Kallstadtban élt, a Rajna közelében a Pfalzi Választófejedelemségben a 17. század elején, s 1608-ban mint jogászembert jegyezték fel őt.

Egy Kallstadtba látogató újságíró feldolgozta a helyi archívumokat, és számos változatot talált a családnévre: Drumb, Tromb, Tromp, Trump, Trumpff és Dromb.

A pfalzi vidéken éldegélő Trump ősök későbbi nemzedékéhez tartozott Johannes Trump, aki Bobenheimben született 1789-ben. Ő az 1830-as években mint szőlész-borász dolgozott a jó szőlőket termő, jó borokat érlelő Rajna-völgyben.

Érdekesség: ezen akkori családban nem csak a későbbi Donald Trump vált amerikai hírességé: Johannes Trump nővére, Charlotte egy bizonyos Johann Georg Heinzhez ment hozzá - akinek a fia kivándorolt Amerikába, s az ő fia lett az a Henry J. Heinz, aki a világhírű amerikai Heinz élelmiszeripari cég alapítója és felvirágoztatója lett.

A borász Johannes Trumpnak fia lett aztán Christian Johannes Trump (1829-1877), az ő felesége Katharina Kober (1836-1922), s kettejük házasságából született Friedrich Trump (1869-1918), aki aztán új irányt szabott a család történetének.

Ez a Friedrich - később Frederick - Trump lett ugyanis az az ősapa, aki 1885-ben, 16 évesen kivándorolt Amerikába. Feljegyzések szerint a kalandos kedvű Frederick ingatlanokkal spekulált az akkor születő északnyugat-amerikai Seattle-ben, majd a Klondike-aranylázat követve a kanadai Yukon területre vándorolt fel, ahol éttermet és bordélyt üzemeltetett az aranybányászok és más szerencselovagok kiszolgálására.

1901-ben aztán pár évre visszatért Németországba, elvette a kallstadti Elisabeth Kristet, majd 1905-ben visszaindult családjával Amerikába.

Akkor már elég volt Fredericknek New York is: borbélyként, illetve egy szálloda menedzsereként dolgozott Queensben, majd újra belekóstolt az ingatlanozásba - amikor elvitte őt az 1918-ban kitörő globális influenzajárvány.

Fia, Frederick Trump (1905-1999) apja halálakor még csak 13 éves volt, de folytatta munkásságát és ő lett a Trump-birodalom igazi felépítője - Donald Trump kritikusai azóta is emlegetik, hogy az igazi self made man nem Donald, hanem az ő apja volt.

Ebben van is igazság: Frederick Trump fiatalemberként beszállt a házépítésbe, aztán az ingatlan-értékesítésbe. Előbb családi házakat, aztán bérházakat építettek, összesen 27 ezer lakás volt köthető a nevéhez. A 2. világháború után a harcokból hazatérő fiatal katonaveteránok számára épített háztömböket és bevásárlóközpontot.

A kemény üzletember hírében álló és hatalmas profitokat szakító Frederick Trumpnak a későbbiekben meggyűlt a baja a nyilvánossággal és a politikával is, üzleteit vizsgálni kezdték, de komoly számonkérés soha nem született az ügyekből.

Érdekesség, hogy Frederick Trump a 20. század derekán, a világháború idején titkolni kezdte német származását, volt, hogy svéd származásúnak tüntette fel magát, mivel nem akart a háborúban álló Amerikában német gyökerűként exponálni magát.

Fia, Donald Trump a hatvanas évek végétől beszállt apja ingatlanüzleteibe, folyamatosan át- és átszervezték egyre növekvő cégbirodalmaikat. Donald a nyolcvanas évektől már a milliomos playboy imázsát építette az amerikai nyilvánosságban, egyszerre lett a gazdasági élet hangos véleményvezére és a tömegmédia színes sztárja, az újgazdag nagyzolás büszke képviselője.

Frederick Trump hosszú, sűrű, dolgos életút után, gyermekeire hatalmas vagyont és családi hírnevet hagyva halt meg 1999-ben - Donald fia addigra már az amerikai nyilvánosság közismert híressége lett, akinek a politikáról is mindig megvolt a maga sarkos véleménye. És ami utána jött és máig tart Donald Trumppal kapcsolatban, már a 21. századi történelem egyik fontos és érdekes fejezete lesz.

***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; mindezek mellé kérhet még egy 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írást, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

Tehetséges és szorgalmas volt, s szülei és más mentorai lehetővé tette, hogy hetedhét határon túl tanulja ki az orvoslást − tudását pedig hazája népének szentelte. Ez Cseh-Szombati József emlékezete.

A kutatott mai magyar család ősapjának, nemes Pázmándy Gergelynek (1626-1691), sok gyermeke volt, ahogy e gyerekeknek is aztán számos leszármazottja született, akik meg is élték a felnőttkort. Emiatt és egyébként is gyakran sikeres, magasra emelkedő pályafutásaik miatt is szerencsés csillagzatúnak mondható a Pázmándy família.

Idősebb Pázmándy Gergely fia volt Pázmándy Péter (felesége a rokon famíliából jött Mányoky Éva); az ő leányuk Pázmándy Katalin (1694-1747), kinek férje Cseh-Szombati József. A Komáromban élő házaspárnak fia ifjabb Cseh-Szombati József, az ő felesége csajági Szőke Katalin (e csajági Szőke família a Rajcsányi-rokon Barna családnak is az őse).

E házasságból születik aztán Komáromban 1748-ban a legifjabb Cseh-Szombati József, aki a korszak egyik, ha nem a legnevesebb magyar orvosa lesz. A kutatott család e régen élt, távoli rokona megmutatja, hogy tehetséggel, tanulással, szorgalommal és kitartással abban a korban is igen magasra lehetett jutni, a sikerekkel pedig még nagyobb jót is lehetett szolgálni.

Egy régi élettörténetből idézve ismerhetjük meg a pályafutását.

***

„Ebből a sok jó és hasznos Hazafijakat szűlt Familiából vette eredetét néhai Orvos Doktor Tekintetes Cseh-Szombati József úr Rév-Komáromban 1748-dik esztendőben Július 11-dik napján, édes Attyától Tekintetes Cseh-Szombati József Úrtól, és édes Annyától Tekintetes Csajági Szőke Katalin Asszonytól.

Alig szakadott ki a böltsőből, már nyilván mutogatták magokat benne, a szerentsés elmének azok a ritka tehetségei, melyekkel a kedvező természettől bőv mértékben megajándékoztatott, és a mellyek vigyázó szüléit mind egy kényszerítették, hogy ennek a minden tudományokra alkalmatos elmének minél elébb hozzá illendő munkát és foglalatosságot adnának. Ilyen végből legelőször ugyan a Helvétziai Vallástételt követő Rév-Komáromi Oskolába, majd kevés idő múlva az Augustana Confessiót tartó Posoni Gymnasiumba küldetett, hogy itt a szükséges tudományok mellett a német nyelvet is gyenge esztendeiben tanulná...

De szűk mezőnek találván ez a ritka talentomú elme a maga gyakorlására a Posoni Gymnasiumot, nagyobb pályára vágyakodott. E végre ama tudományokkal és híres Tudósokkal mindenkor ékeskedett Debreczeni Reformatum Collegiumba ment 1763-dik esztendőben. Alig kezdette itt el tanulását, már mind Tanítóinak, mind az Ifjúságnak szemeit magára vonta, háromszáz számot meghaladott ugyanazon Classisbeli tanúló társai között legelső helyet érdemlett, ezt az elsőséget Collegiumi futásának egész ideje alatt mindenkor megtartotta...

Collegiumi egész futását elvégzette, és minekutánna magát a külső Országi Akadémiákra való hosszú útra elkészítette, tzéljára sietveén, 1776-dik esztendőben October elején útnak indúlt, mind a Városban volt sok előkelő Jóakaróinak, mind az egész Collegiumi Ifjúságnak szeretetétől s áldásától kisértetvén.

Az Orvosi tudomány lén az a tzél, mellyre igyekezett, úgy tartotta, hogy erre legszerentsésebben eljuthat abban a Hollandiában, melly eleitől fogva mind más tudományokban, a legelső Tudósoknak, mind nevezetesen az Orvosi Mesterségben egész Europában első helyett érdemlett nagy Embereknek szűlő annyok és oskolájuk volt. Választotta hát tanulása helyéül a Franequerai Académiát (Franeker, Frízföld), ahova 30-dik Aprilis 1777 megérkezett...

1778-ik eszt. Martiusban a híres Göttingai Universitásba ment ajánlólevelekkel, hol egész esztendőt töltvén, Blumenbachot a természeti Historiában, Gmelint a Chemiában és Pharmacejában, Murrayt a Botanicában és Pharmacologiában, Wrisberget az Anatomiában és Physiologiában, Richtert a Chirurgiában és Oculisticában, Baldingert a Praxis Medicában hallgatta.

1780-ban visszament Franequerába, gyakorlaná magát a Praxisban, a betegek gyógyításában. Olly nevezetes és fényes Curákat tett, hogy azok által kevés idő alatt nem tsak Franequerában, hanem az egész Hollandiai köztársaságban mindenütt elhíresedett, Tudós Magyarnak neveztetett.

De mivel arra igyekezett, hogy sok fáradtsággal szerzett tudományával Hazájának s Nemzetének használjan, Campernek ajánló levelével elment Franczia Ország Fő Városába Párisba, 1781-dik eszt. Aprilis elején, ama híres orvos doktorhoz Louishoz, kinek barátságát mindjárt megnyervén, barátságra lépett annak a Fő Városnak legnevezetesebb Orvosaival, kik között voltak Desault, Portal és sok több Nagy Emberek. Minekutánna tudománnyát az ezekkel a Fő Tudósokkal való társalkodás által is öregbítette volna, megindúlt Hazája felé.

Megállapodott egy időre Straszburgban, Német Ország nevezetesebb Városait által járta, és magának mindenütt barátokat szerzett. Bétsbe érve a Bétsi Híres Universitasban magát graduáltatta, megnyerte a szükséges Diplomát. Dissertatióját nyomtatásban kiadta, melyet Campernek, a két Coopmannsnak és Tekint. Csajági Szőke János Urnak, mint édes Annya testvérének ajánlott.

Illyen tellyes készűlettel megtérvén hat esztendeig nem látott kedves Hazájába, noha több Tekintetes Vármegyék és Kir. Városok igyekezték megnyerni Orvos Doktorjoknak, mindazonáltal Sz. Kir. Pest Városát választotta magának helyük, mint olly közép pontott, ahova mivel az Országnak minden rendű Tagjai legnagyobb számmal egybe gyűlnek, itt Nemzetének legnagyobb hasznot tehetne...

Hitele minden nap nevekedett, szerentsés curái által híre, neve az egész Országban elterjedett. Mint bizonyos Szabadítójokhoz úgy jöttek ehez a Hazának minden szegeleteiből a segedelmet másutt nem talált betegek, és számtalanokat meggyógyított... 32 esztendeig tartott praxisa alatt híre, neve mindenkor szélesebben terjedett. Nem jött ki az orvosi tudományban valamely nevezetes könyv Angliában, Hollandiában, Helvétziában, Franczia, Olasz, Német Országban – mindezeknek nyelveket jól értette – mellyet mindjárt meg ne szerzett és el ne olvasott, egészen meg ne tanult volna...

Ez az asztalra tétetett gyertya, ez a másoknak világosított szövétnek, az egész Magyar Nemzet kipótolhatatlan nagy kárára, száraz betegségben Februarius 2-ik napján 1815-dik esztendőben elaludt. Testamentumában a Debreczeni Reformatum Collegiumban a Chemiának, Technologiának, Botanikának és Mineralogiának taníttatására felállítandó Cathedrának Dotatiójára fundusul 25 000 Rajnai forintot rendelt. Kedves Testvérei maradékainak tanulhatására fundusul hagyott 10 000 forintot. A Sárospataki és Pápai Reformatum Collegiumoknak külön-külön 1000 forintot, a helvetziai vallástételt követő Pesti Ekklésia szükségeire 3000 forintot, a Pesti Városi Ispotály számára 500 forintot hagyott.”

***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; mindezek mellé kérhet még egy 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írást, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

1878-ban Kölkeden 20 gyermek született

A dél-dunántúli egykézés jelentősen hozzájárult a vidék lassú, de folyamatos elnéptelenedéséhez, amit a korabeli anyakönyvek is jól leképeznek.

Aki kutatott már régi anyakönyvekben, pontosan tudja, hogy a régi időkben - mondhatjuk, a 20. század első felétől visszafelé - gyakorlatilag minden család nagycsalád volt. Kevés olyan család létezett a régi időkben, ahol ha már beindult a "gólya", ne született volna legalább négy gyerek - de jellemzően akár hat, nyolc, és nem egyszer tíz vagy annál is több gyermek.

Ez a mai szemmel egyszerre megejtő és megdöbbentő régi társadalmi jelenség természetesen főleg oda volt visszavezethető, hogy nem volt szinte semmifajta védekezés, és az a házasságokban nem is volt nagyon cél a legtöbb helyen. Az ugyanis pont az volt, hogy minél több gyermek szülessen meg, és közülük akik életben maradnak, viszik majd tovább a földműves családi birtokot - vagy épp a mesterséget. A lányokat, nőket pedig a megfelelő társadalmi csoporthoz tartozó férjhez adták hozzá.

Tény továbbá az is, hogy a nagy számú gyerek közül minden korban és mindenhol nagyon-nagyon sokan meghaltak gyermekéveik során, a születés pillanataitól kezdve a babakoron át a kisgyermekkorig sőt a tizenéves korig. Talán kicsit optimista azt mondani, hogy egy adott családban születő gyermekek mintegy fele maradt csak életben. Sok esetben annyi sem. Csak a 19. század végétől, a modern orvoslás és gyógyszerek, oltások megjelenésétől fogva kezdett javulni a helyzet, csökkenni a gyermekhalandóság.

De mégis voltak tájak, környékek, ahol már a régi emberek is erősen éltek a családtervezés eszközeivel. Konkrétan nagyon határozottan az egykézés mellett döntöttek. Nem egy-egy család, hanem egész falvak, vagy épp egy fél megye. Mint például Baranya megye déli része, az Ormánság és környéke.

Errefelé megfigyelhető, hogy az 1800-as évek folyamán hogyan zuhan le a gyerekszületések száma és gyakorisága a korabeli anyakönyvekben. Míg az ország és a szélesebb térség más tájain ekkoriban még rengeteg gyerek született, a születések és ezzel együtt értelemszerűen a halálozások száma akár ötször, nyolcszor, tízszer nagyobb volt, mint a házasságok száma. Hiszen minden házasságban rengeteg gyerek született, akik vagy gyermekként, vagy egy felnőtt életet megélve hunytak aztán el.

Nem úgy a dél-baranyai falvakban, ahol szinte ugyanannyi gyermek született, mint ahány házasság köttetett. Pontosan látszik, hogy egy-egy házaspárnak általában egy gyermeke jött a világra, vagy ha éppen volt második vagy harmadik, az jellemzően akkor történt, ha az első még apróságként elhunyt, és akkor nekifutottak újra a gyerekvállalásnak.

Az egykéző vidékeken így nagyjából ugyanannyit tesznek ki a házasságokat, a születéseket és a halálozásokat mutató oldalak, ami másféle anyakönyvekhez szokott szemmel látva egyszerre érdekes és drámai látvány. Ilyen például a Mohács melletti Kölked község 1800-as évekbeli anyakönyve, ami nagyon jól bemutatja az egykézés elterjedését és következményeit.

Ami egy családfakutatónak könnyebbség - hiszen pár oldal alatt sok évet végigpörgethetünk a születések és a halálozások után nyomozva -, az akkoriban egy általános társadalmi válság tünete volt.

A régi idők egykézését ugyanis főleg a pőre anyagi megfontolások erősítették fel. A dél-baranyai magyar, jellemzően református gazdacsaládok körében ugyanis elhatalmasodott a tudat, hogy a családi birtokot egyben kell tartani, tilos és veszélyes a sok gyerek vállalása, hogy ne aprózódjon el a birtok, ne vesszen "kárba" az, amit az idősebb nemzedékek összekuporgattak, amiért megdolgoztak.

Az eredmény: az egykéző vidékek - magyar - népessége már akkor, az 1800-as években csökkenni kezdett, miközben más magyar tájakon, sőt a távolabbi és közelebbi nemzetiségi területeken is még javában potyogtak a gyerekek és gyorsan növekedett a népesség.

Az 1800-as években előbb a térség református lelkészei kongatták meg a vészharangot, a 20. század első felében pedig a magyar népi írók fogalmazták meg aggodalmaikat, félelmeiket a magyarok egykézése miatt beálló nemzetzsugorodás miatt. A radikálisabb népi írók ugyanakkor élesen kikeltek a továbbra is vígan szaporodó dél-dunántúli svábok ellen, akik szépen lassan belakták a magyar népességüket elvesztő falvakat; és persze hangosak voltak a vidéki zsidóság terjeszkedése ellen agitáló hangok is.

A 2. világháború össznemzeti tragédiája aztán új fejezetet nyitott (de mondhatjuk azt is, pontot tett egy nagy történet végére). Előbb a vidéki zsidóság pusztult el a nácizmus haláltáboraiban, a kevés túlélő pedig Izraelbe vette az irányt; aztán 1945 után a magyarországi svábságra mondták ki a kollektív bűnösség vádját, s telepítették ki tízezreiket az országból; a berendezkedő kommunizmus pedig tönkretette, felszámolta a magyar katolikus és református nagygazdák és középparasztok társadalmi rétegét, egy a falvakat, vármegyéket, nemzetet egy évezreden át fenntartó közeget.

És miután mindezek bekövetkeztek, annyi maradt az Ormánságból... ami ma látható belőle.

                                                                *** 

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; mindezek mellé kérhet még egy 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írást, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

Elegendő oldalnyi magyarországi anyakönyvet látva jól tudhatjuk, hogy a legrégebbi időkben, az 1700-as években, mondjuk úgy, sokféle és jellemzően összecsapott volt az anyakönyvvezetés: főleg az anyákat, nőket nem nevezték meg, nem írták be esküvőknél a szülőket, foglalkozásokat stb., tehát olyan fontos adatokat, amik segíthetnék a kései kutakodókat.

Ezt úgymond természetesnek is vesszük, gondolván, hát Istenem, ilyen volt az a kor, a korabeli emberek hozzáállása.

De biztos így van ez általánosan?

Egy családfakutatás a régi Csehország mélyére, a szudétanémetek földjére vitt minket; és ezen belül két random hegyvidéki faluba, ahol az egyik helyen az 1640-es évektől vezették mindkét település adatait. Ez itt egy 1772-es bejegyzés a halottiból:

"Csak" annyit tudunk meg belőle, hogy az elhunyt leány Anna Maria volt, a wellnitzi bíró 27 éves szolgálólánya, eredetileg a vardenbergi uradalomban fekvő Kralsából jött, és az édesapja a már elhunyt Michael Kraus, egyébként katolikus, és a wellnitzi 2-es számú házban élt. Mindezt kiválóan olvasható gyöngybetűkkel.

A pap ugyanebben az anyakönyvben az elhunyt kisgyermekeknél napra pontosan írja be, hány hónapos és napos volt a gyermek.

Szóval ezt egy anyakönyvvezető pap a cseh hegyekben 1772-ben meg tudta csinálni, minden egyes bejegyzésnél. Komplett történeteket kapunk gyakorlatilag, méltón és teljesebben írta be az utókor számára az elhunytak sorsát, akár kíváncsi lesz valaki rájuk, akár nem. Kérdés, ez vajon miért nem történt így a legtöbb magyarországi anyakönyvnél a régi időkben? Mit árul el rólunk, történelmünkről, társadalmunkról, attitűdjeinkről?

                                                                  *** 

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

Aki családfakutatásra adja a fejét, gyakorta találkozik érdekességekkel a munkája során. A nevek meghatározó jelentőségűek, sok mindent elárulhatnak annak viselőjéről: honnan jött, milyen ember volt, milyen foglalkozást űzött...

Adott egy Sásik József nevű népfölkelő, aki 1875-ben született Csaba településen. A 17. honvédgyalogezredben szolgált, amikoris Albániában, Durazzoban érte a halál fiatalon, ugyanis alig 41 évesen mocsárlázban hunyt el a háború közepén három kisgyermeket hátrahagyva.

Szülei Sásik József és Márz Borbála. Ezen szülők esküvőjét hamar megtaláltam a tabi anyakönyvekben, ahol gondosan még a házasulandók szülőinek nevét is feltüntették; kívánni sem lehetne ennél többet. A csabai özvegy Sásik József elveszi a hőgyészi származású Marx Borbályát. A Márz név tehát Marx néven is fut, ez még nem is nagyon különleges. Akkoriban az emberek nagy része nem tudott írni, olvasni, így az anyakönyvezés többnyire bediktáláson alapult, vagyis a pap gyakran fonetikusan, kiejtés szerint, vagy akár az idegen eredetű név magyarra lefordított megfelelőjét írta be a dokumentumokba, tulajdonképpen ahogy neki jólesett.

Az akkor 49 éves Sásik József esküvői bejegyzésében olvasható az apa neve, Sásik Istvány. A dolog innentől válik érdekessé, ugyanis 1824 körül két Sásik József is születik pár éven belül, akik szóba jöhetnének; mindketten felnőnek, megházasodnak, de egyikük sem Sásik István gyermeke. Mit tehet ilyenkor az ember? Ha hatszor átolvassuk a születési bejegyzéseket, akkor sem lesz közöttük több Sásik József. Innentől máris félremehet a kutatás, elindulhatunk egy rossz nyomon feltételezve, hogy a pap elírta a férj édesapjának nevét, elkezdhetünk más környékbeli anyakönyvekben kutatni, hátha találunk egy hasonló személyt a rá illő paraméterekkel vagy egyszerűen feladjuk a kutatást, mondván, hogy innen nincs tovább.

Miután a tabi anyakönyveket már jó párszor keresztül-kasul átlapoztam, a benne szereplő nevek gyakran olyan ismerősen csengenek már, mint a régi ismerősök, így a jóval későbbi évtizedekben feltűnt, hogy több Sásik leszármazott esetében is a neve mellett zárójelben "alias Rapatyi" vagy "Rapati" szerepelt, amit egész egyszerűen nem tudtam hova tenni. Ragadványnév is lehet, de milyen eredetű, mit jelenthet?

Nem adom fel egykönnyen a dolgokat, ezért egy hosszabb kihagyás után friss fejjel tettem egy utolsó próbát Sásik József születésével kapcsolatban. És nem hittem el, amit látok:

Ott volt mindvégig a tabi anyakönyvben, Strapati Istvánnak és Zelkő Juditnak született egy József nevű gyermeke 1823-ban, akiről egy alapos kutatás után kiderült, hogy kétség sem férhet hozzá, hogy ő a keresett személy.

Strapati Istvánnak és Zelkő Juditnak legalább hét gyermeke született, az apa nevét azonban a lehető legváltozatosabb és legelképesztőbb változatokban hagyták az utókorra: Strapati, Strapate, Rapatyi, Ropotyi, Sás, Sásik, Szapati... Ez egyszerűsödött le a későbbiekben Sásikra.

Tabról tudni kell, hogy az 1700-as évek elején szlovák telepesek jöttek a településre, például a Nyitra megyei Csaporból, tehát elképzelhető, hogy egy szlovák eredetű névvel állunk szembe. A szlovák-magyar fordító szerint a strapati szó jelentése elrontani, a magyarban pedig a strapabíró szavunk használatos. De hogy a Sásik név ebből hogyan jött, ez még további kutatást igényel.

Sásik József a későbbiek folyamán Rapatyi Józsefként köt házasságot Csima Annával 1844-ben, majd az asszony korai, 1872-es halála után már özvegyemberként, Sásik Józsefként lép házasságra a szintén özvegy Marx Borbálával 1873-ban.

                                                                      *** 

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

Íme, egy újabb családtörténeti könyv; a Stefán család története. Ezúttal hozott anyagból dolgoztam, a már összeírt családfát egy családtörténeti írással, kisebb kutatással egészítettem ki, a kapott fotókból pedig összeállítottam ezt a lenyűgöző könyvet. Öröm volt elkészíteni, a Megrendelő kedvessége és elégedettsége pedig mindennél többet ért.

Hasonló családtörténeti könyv elkészítéséért, kutatásért keressetek bátran!

***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

Fülöp András, Könnyüg Terézia és leányuk, Vilma

Letűnt világ mára a Zala folyó menti vízimalmok és vízimolnárok életvilága. A 20. századi technológiai változások és nem utolsó sorban az 1945 után berendezkedő kommunizmus véget vetett az egykori családi malmoknak. Pedig ezek a sok évszázados múltra visszatekintő vízimalmok egykor a helyi gazdasági és társadalmi élet fontos tényezői voltak, részt vettek az önfenntartó falusi közösség működtetésében, egyúttal szabályozták a sokszor kiöntő Zala folyót is – társadalom, technológia és természet törékeny harmóniáját alkották tehát.

Ma már csak néhány többé-kevésbé romos régi malom maradt meg belőlük – az egyik pedig a kutatott család őseié volt, akik legalább az 1800-as évek folyamán mindvégig, de lehet, hogy az azt megelőző időszakban is molnárkodtak a Zala mentén.

Ilyen molnár család volt a Könnyüg is, a kutatott família egyik őse. A 19. század eleji Könnyügék számos gyermeke közül csak KÖNNYÜG Terézia (1839-1913) és az öccse, László marad életben és nő fel.

Terézia 14 éves édesanyja halálakor, majd 20 évesen, 1859-ben hozzámegy – a családi hagyományoknak megfelelően – egy molnárhoz, Hámos Imréhez. A Hámos-Könnyüg házasság tíz éve alatt négy fiú születik, majd a férj 39 éves korában elhuny.

Ezután kezdődik Könnyüg Terézia életének újabb fejezete. Rá marad a zalaistvándi, Zala folyó melletti hatalmas vízimalom működtetése és három életben maradó fiuk felnevelése. És ekkoriban jön be a képbe FÜLÖP András, a kutatott család ősapja (1850-1916).

A Kebeleszentmártonból, az ország nyugati szegletéből, a mai Szlovénia területéről a belsőbb zalai vidékre érkezett Fülöp András a családi emlékezet szerint molnárlegényként dolgozik Könnyüg Terézia és első férje, Hámos Imre malmában. Hámos molnár 1869-ben meghal, felesége, Terézia ekkor még csak 30 éves.

Fülöp András 10 évvel később, 1879-ben veszi el a nála 11 évvel idősebb, ámde még mindig fiatal özvegyasszonyt, s ő lesz a malom molnármestere. Fülöp András az esküvő előtt bemutatja keresztlevelét és katonabizonyítványát, vagyis megjárta a korabeli katonaságot is.

A Fülöp-Könnyüg házasságból újabb két leány születik Terézia első fiai mellé. 1882-ben Fülöp Emília érkezik (neki 13 gyermeke (!) születik Martincsevits Pállal, nagy részük megéli a felnőttkort is a 20. században); majd 1886-ban FÜLÖP Vilma jön világra (az ő születésekor édesanyja már 47 éves).

A házaspárról már fotográfiák is fennmaradtak későbbről, leányukkal, Vilmával. A fotók feliratának tanúsága szerint Bécsben készülnek a képek: családi kiránduláson járhatnak a birodalom fővárosában, tehát nem mehetett rosszul az egyszeri zalai molnárnak. A 2023 őszén meglátogatott zalaistvándi malom hatalmas épülete is komoly vállalkozást mutat, amit akkoriban több generáción át vittek a család egymást követő nemzedékei s különböző ágai.

A vend vidékről fiatalon Zala belső tájaira költöző Fülöp András előéletéről, szüleiről, felmenőiről nem kerültek elő eddig információk – azt tudni, hogy Kebeleszentmárton környékén sok malom zakatolt és az erdőgazdálkodás is jelentős volt.

Fennmaradt viszont egy hír Fülöp András ősünkről a Zalamegye újság 1892. májusi számában:

„Nagy tűzvész. Folyó 5-én déltájban Pakodon eddig ismeretlen okból tűz támadt, mely az éppen dühöngött nagy szélben hihetetlen gyorsasággal terjedt, ugy, hogy alig negyed óra alatt 18 ház, a hozzájuk tartozó gazdasági épületek elhamvadtak. Annak dacára, hogy ugy a helybeli, valamint a szomszédos községek lakossága nyomban a helyszínén termett és minden lehetőt megkisérlett, a tüzet a nagy szélviharban lokalizálni lehetetlen volt. Mindent elpusztított, a mi útjába esett. A kár 5426 frtot tesz ki, miből csak 2200 frt volt biztosítva. A lakosság mindenét elveszté, a mivel csak bírt; mert menteni semmit sem lehetett. A nyomor enyhítése körül Fülöp András pakodi molnár szép és követésre méltó példát nyújtott, a mennyiben a tüzet követő napon a károsultaknak élelmet, utóbb pedig több kenyeret küldött. Zala-lstvánd község lakossága nyolc mérő gabonát és 28 kenyeret szállított, Klein Lipót helybeli birtokos pedig takarmány s épületfával segíti a károsultakat.”

És a Magyar Paizs egy 1903-as számából:

„Majális. A pakodi községi iskolaszék az elemi iskola javára május 2t-én igen jól sikerült, jótékony czélu tánczmulatságot tartott, irja levelezőnk. Gyönyörű, szép napos idő volt s ennek tulajdonitható hogy vidékről is sokan felkeresték a regényes fekvésű „Tótalja fenyves" erdőt, mely Pakodtól 10 percznyire van. A mulatságot a tanuló ifjúság kirándulása előzte meg. Ezt fűszerezte és követte néhány szavalat és kétszólamú iskolás gyermekeknek szánt világi ének. Ezek után a tanuló sereg tanítói felügyelete alatt haza vonult s következett a felnőttek mulatsága. Köszönettel nyugtázzuk itt az alábbi szíves adományokat: Braun Oszkár Tölcsány 10 kor., Prácser János Tűrje 4 kor. ifj. Kis József Tűrje, Martincsevics István Zalabér, Ferencz Győző Nándor, N. Hermann Bécs, Fülöp András Pakod, Girgás Dezső Tűrje, Majer Mór Zalabér 2—2 kor.”

És jöjjön egy kis betekintés a kemény versenybe az akkori molnár vállalkozók között! Először is egy szó: csuvározás. Így hívták azt, amikor egy adott malom molnárlegényei végigjárták szekereikkel a falvakat, az ő malmuk szolgáltatásait, más malmokhoz képesti extra kedvezményeiket hirdetve, ezzel elcsábítva a gabonáikat őrölni kívánó gazdákat a saját malmukhoz.

A Molnárok Lapjában ennek kapcsán támadta be egy K. nevű szerző Fülöp András ősapánkat 1908 elején:

„Zala-vizi piszkos verseny. (Levél a szerkesztőhöz.) A Zala-folyón lévő malmokról szerzett tapasztalataimat akarom elmondani, mert amit ott tapasztaltam, az megbotránkozást kelt a molnárság között. A Zala vizén lévő malmokat és azok forgalmát nézve, azt látom, hogy ott is csuvároznak. (Tisztelet a kivételnek.) De olyan aljas őrleményszerzést, mint a pakodi malomban tapasztaltam, nem láttam más vidéken sehol. Nemcsak, hogy becsuvároztatja a tisztelt pakodi molnár úr a saját vidékét, hanem belemegy egy olyan vidékbe is (t. i. a zalaistvándi malom vidékébe), amely vidék sohasem volt a pakodi malomnak vidéke. (...)

Azonban a tisztelt pakodi molnár úr nemcsak, hogy elszálltja olyan messze vidékről a malmába a gabonát, hanem még különféle kiváltságokat is ad az őrlőközönségnek, így pl. a segédeit elküldi minden hónapban egyszer, a zalaistvándi malom vidékébe őrlőket toborozni. Ekkor összejárják az egész vidéket és fölemelt fővel hirdetik a pakodi malom rendszabályait. Hogy aki odaadja a gabonáját őrleni, az ne vigyen magával ennivalót, mert ott már gondoskodva van enni- és innivalóról elkezdve, reggel a pálinka és igy tovább, aki pedig személyesen nem megy el őrletni, annak gabonáját meg is őrőlteti segédjeivel és egy fillér őrletési díjat sem vesz. Továbbá pedig: ha elindul az őrlőközönség a saját fogatán Zalaistvándra és találkoznak a pakodi molnár csuvarozóival, majdnem erőszakkal szedik le a gabonáját szekeréről, hogy: csak küldje vissza szekerét és adja őnekik őrölni valóját és ne vigye a saját fogatán sehova, majd ők elszállítják és vissza is szállítják.”

Fülöp András, a cikkben meg nem nevezett pakodi molnár ősapa rövid közleményben vágott vissza a nevét nem vállaló vádlónak:

„Zalavizi piszkos verseny” czím alatt január hó 18-án megjelent b. lapunk 3. számában, a „Közlemények” rovatában, egy reám nézve sértő czikket olvastam K. betűvel jelzett ismeretlen beküldőtől. Aki ezen czikket reám vonatkozólag merészelte írni, az mindaddig, míg állításait tényleg be nem bizonyítja vagy igazolja, előttem egy aljas, becstelen, jellemtelen ember. (Pakód, 1908. január 29.) Tisztelettel Fülöp András, molnármester.”

Egy következő lapszámban pedig egy másik molnármester kel Fülöp András védelmére. Holzapfel Gyula zalabéri molnár arról írt:

„Alulírott, ki már 30 év óta ismerem a zalavizi molnárság helyzetét, talán kompetens vagyok arra, hogy a fenti czim alatt megjelent közlemény minden állítását halomra döntsem s mint a valóságnak meg nem felelő rágalmakat alaptalanoknak nyilvánítsam. (...) Szerintem aki nem meri nevét közleménye alá írni, az úgy néz ki, mint aki köpönyeg alatt mutat fügét a nála hatalmasabbnak. Ez falusi öregasszonytempó! Igaz, hogy ez szép verseny a csuvarozás, de megjegyzem, így nem is teszi ezt senki sem fényűzésből, hanem azért, mert a viszonyok kényszerítik rá.

A pakodi molnár úr volt az összes zalai molnárok közt az, aki ezt utolsónak kezdte meg, tehát már ő is mintegy kényszerítve volt rá, hogy megtakarított kis vagyonát a Zala vize el ne hordja, mert bizony a nagy bérletet őtőle is pontosan követeli a bérbeadó. Én jól emlékszem rá, hogy ezelőtt mintegy 30 évvel, amidőn még Fülöp András, a mostani pakodi molnár úr a zalaistvándi malom bérlője volt, közkedveltségnek örvendett az őrlő közönség körében. Most is felkeresik zalaistvándi és vidékbeli ismerős leveleikkel, mint pakodi molnárt, hogy őrleni való gabonájukat vitesse el, amennyiben többnek fogata sincs, s hogy elviteti, úgy hiszem, ez minden józan gondolkozásu ember előtt jogosnak látszik.

Továbbá az, hogy a pakodi molnár úr segédeit egyszer minden hónapban elküldi a zalaistvándi malom vidékére őrlőket toborozni s ott felemelt fővel hirdetik a pakodi malom rendszabályait, ez aljas rágalom. Az az állítása a tisztelt K. úrnak, hogy a pakodi molnár úr csuvarozói, midőn találkoznak a zalaistvándi malomba őrlés végett jövő szekerekről, erőszakkal akarják leszedni az őrleni valót, az ő egyéni állítása, mit a névtelen ur bebizonyítani határozottan sem tud.”

Fülöp András ekkor már meglett, koros ember: utolsó éveiben két lánya házasságaiból született nagy számú unokájának, köztük az 1911-ben született Lacikának is örvendhet – aki a mai család édesapja, nagyapja, dédapja lett aztán. Felesége, Teréz asszony 1913-ban, Fülöp molnár úr 1916-ban, az I. világháború idején hunyja le szemét örökre.

                                                                          *** 

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

Vendéglős, szállodás, bankár, tűzoltóparancsnok, parképítő, bérháztulajdonos, városrendező, borkereskedő, fürdőépítő egy személyben: Karlberger Gyula, a Balaton idegenforgalmának egyik elfeledett atyja volt a 19. század második felében - egyben ő a kutatott siófoki család egyik ősatyja is.

1893-as hír a Budapesti Közlönyből: „Ó császári és apostoli királyi Felsége, f. évi április hó 4-én kelt legf. elhatározásával legk. megengedni méltóztatott, hogy Karlberger Gyula siófoki lakos és az ottani önkéntes tűzoltó-egylet főparancsnoka, a neki adományozott »Tachlissie« czimü török császári érmet használhassa.”

A török császári kitüntetésnek története van – ki tudja, tán Gyula úr életének legérdekesebb kalandjáról van szó.

Karlberger Gyula ugyanis egy a szultán udvarába meghívott magyar tűzoltó küldöttség tagjaként eljutott Isztambulba, Széchényi basa meghívására.

Karlberger ősapa annak idején félretehette sürgető üzleti ügyeit, vállalkozásainak és kiterjedt családjának terelgetését - hogy tűzoltó kartársaival izgalmas, egzotikus utazásra induljanak, Magyarországról vonattal a Balkánon át Sztambulba.

Élményeikből érdekes riport született a korabeli magyar sajtóban. A Vasárnapi Újság 1892. évi 32. lapszáma színes úti riportban (Magyar tűzoltók Konstantinápolyban) mutatja be magyar tűzoltóparancsnokok közös, nagy utazását Konstantinápolyba Széchenyi Ödön grófhoz, a legnagyobb magyar fiához, aki a szultán szolgálatába állva török pasa lesz, miközben megteremti a modern török tűzoltóságot. A magyar küldöttség tagja Karlberger Gyula is, a csapatról közös fotográfiát közöl a lap, rajta az egykori családi ősapával.

A honi tűzoltókat a legmagasabb szinten fogadják Sztambulban: II. Abdul-Hamid szultán villásreggelit ad nekik palotájában, majd kitüntetésekkel ékesítik ki őket – innen Karlberger Gyula fenti folyamodványa is Ferenc Józsefhez. A tűzoltókat végül egy Ezeregyéjszaka meséihez méltó esti fogadáson kápráztatják el a Boszporusz partján. A teljes riportot érdemes elolvasni az Arcanum oldalán, kitűnő korrajzként az akkori hazai és nemzetközi világról.

https://adt.arcanum.com/hu/view/VasarnapiUjsag_1892/?query=%22karlberger+gyula%22+konstantin%C3%A1poly&pg=556&layout=s

Alább néhány hosszabb idézet:

„A különvonat a magyar határig csupán Szabadkán állott meg, hol a város közönsége tömegesen vonult ki a pályaházba s a társaságot muzsikaszó és lelkes éljenzés fogadta. Az ország határán túl Nisben, Szófiában, Czaribrodban, Filippopolben mindenütt nagy közönség várta a vonatot s tűzoltóink élénk érdeklődés és meleg ovácziók központjai voltak. Szinte hihetetlen, hogy milyen gyorsan telt el ez a negyvenkét órai utazás Budapesttől Konstantinápolyig. A társaság egy nagy családdá alakult át a hosszú út alatt, úgy, hogy egész otthon éreztük magunkat a magyar államvasutak kényelmes kocsijaiban, melyek négy országon keresztül röpítettek bennünket kelet felé. Csak az keltett némi aggodalmat, hogy Ruméliában talpig fegyveres csendőrök szállották meg a vonatot. Úgy látszik, a bolgár és a török kormány még egyre tart az emberrablóktól. Verőfényes szép napon értünk Cserkeszkejibe, ahol Athanáziosz, a híres rablóvezér, pár év előtt a keleti futárvonatot kifosztotta. A hírhedt állomás nem valami elhagyatott helyen, sőt inkább olyan vidéken fekszik, a melyen meglátszik a kultura...

A különvonat július 11-én délben robogott be a sztambuli új pályaházba. A perronon közönség várta az érkezőket. Ott volt grófnagy Széchenyibasa tűzoltó tisztjeivel együtt s a konstantinápolyi magyar egylet tagjai.Széchenyi Ödön basa altábornagyi egyenruhájában, mellén a tömérdek érdemrenddel és kitüntetéssel impozáns jelenség. Arczán a jóság kinyomata ül s kék szeméből egy derült lélek kedélye sugárzik. Feltűnően hasonlít bátyjára, gróf Széchenyi Bélára, akinél azonban jóval testesebb. Széchenyi basa maga amegtestesült figyelem és szeretetreméltóság. Érdekes volt látni, a mikor a fényes egyenruhájú tűzoltó had leszállt és sorakozott a gróf előtt, a ki több régi barátjára ismert az érkezők közt. Az a hatalmas ember könnyezni kezdett s mélyen megindulva ölelte keblére egykori bajtársait, a magyarság «éljen» riadara s a törökök «csokrasa» kiáltásai közben...

Tisztek vezetése mellett tekintettük meg a szultán fényes palotáit, a Dolma-Bagcsét, Bejlerbejt, Eszki-Szerailt, a török császári kincstárt, a múzeumokat, ahol mindent apróra megmutogattak s ráadásul frissítőkkel megvendégelték a társaságot. E paloták idegen utasoknak szinte hozzáférhetetlenek, de a magyarok előtt a szultán irádéja következtében azonnal megnyíltak. Európa és Ázsia partjai közt a Boszporuson az udvar aranyozott kajükjai röpítettek ide-oda. A legnagyobb kitüntetés azonban a pénteki szelámsik alkalmával érte a társaságot. A Yildiz kioszk őrségi épületénél, ahol rendesen a várta szokott állani, jelöltek ki helyet a magyarok számára, szemben a Hamidijé-mecsettel, ahová a szultán minden pénteken imádkozni megy. A legerősebb fantázia sem alkothat ragyogóbb képet, mint a minőt a szelámlik nyújt. A török főváros egész helyőrsége kivonult ez alkalommal. Mintegy harminczezer lovas és gyalog katona sorakozott teljes díszben a szultán kert terein és utain. Micsoda festői látványt nyújtott ez a katonaság. Az ulánusok fehér holdas vörös lobogóikkal, a zuávok zöld turbánjaikkal, a tisztek gyönyörű egyenruháikkal! S amikor a minaret erkélyéről elhangzott a müezzin imára hivó éneke, felvonult az udvar. Elől zárt határokban livrés inassal a bakon s hátul szerecsen eunuchoktól kisérve a szultán feleségei és leányai. Két sorban gyalog lépdeltek a basák, köztük, mint harmadik a sor elején, Széchenyi basa....

A szemle után a nagyúr maga foglalt helyet egy Daumont-kocsiban és maga hajtotta a lovakat. A basák és udvari tisztek gyalog követték a szultán kocsiját. Amint a nagy úr hazaért, hadsegéde által villásreggelire hívta meg a tűzoltókat a Yildizkioszkba. Egy nagy teremben fejedelmi vendégség várt a társaságra. A hosszú asztal szinte görnyedt a drága arany evőkészlet s a felhalmozott inyenczségek terhe alatt. A szultán a palota egyik ablakából nézte a tűzoltók lakmározását. (...) A Takliliszije-rendjellel, (vitézségi és életmentési érdemrenddel) tüntettettek ki a következők: ...Kopumovits Károly osztályparancsnok (Szabadka), Karlberger Gyula főparancsnok (Siófok), ifj. Kádár Henrik parancsnok (H.-M.-Vásárhely)...

A szultán szíves látását betetőzte az a nagyszerű lakoma, melyet aznap este rendeztetett a Taxim-kertben a magyar utasok tiszteletére. Jelen volt azon Konstantinápoly főpolgármestere, Bélad basa s a két alpolgármester. A tündériesen kivilágított kertben, honnan gyönyörű kilátás nyílik a Boszporusra, katonabanda játszott török és magyar darabokat s a két nemzet fiai közt való barátkozásnak feledhetetlen jelenetei játszódtak le.

A magyar társaságot azonban nemcsak az udvar, hanem más körök is fényes vendégszeretetben részesítették. Elsősorban ki kell emelnünk Széchenyi basát, a jubilánst, aki a társaságot több ízben vendégül hívta meg s érdekes török hangversenyt rendezett a magyaroknak... Kitűnő figyelmet tanúsított monarkhiánk nagykövete Calice báró, akinek a kertjében a zászlószentelés lefolyt. Az aranyszegélyű nemzeti szin zászlót Széchenyi basa ajánlotta fel a budapesti önk. tűzoltótestületnek s a zászlóanya tisztét Calice báróné fogadta el. A nagykövet pompás kertjében pazar fényü sátorban volt elhelyezve az oltár, melynél Várady Ferencz pápai kamarás a zászlót fölszentelte s ráadásul mondott egy oly magyar hazafias szellemű, lelkes beszédet, amilyen még aligha hangzott el a török fővárosban. Az ünnepélyt a kertben felköszöntőkkel fűszerezett villásreggeli fejezte be.

Érdekes pontja volt konstantinápolyi időzésünknek a bujukderei kirándulás. Konstantinápolynak legnagyobb üzlete az Orosdy, Back és társa nagykereskedés, melynek főnökei magyar emberek. Back úrnak Bujukderében, a Boszporus partján, ahol az előkelő világ nyaral, remek villája van, melyben sikerült estélyt rendezett a magyarok tiszteletére. A háziúr és felesége, a legszebb konstantinápolyi asszonyok egyike, magyar vendégszeretettel látták a társaságot. Estély alatt hangverseny is volt, melyen két Konstantinápolyba szakadt fiatal magyar zongoraművész: Hegyei és Székács Gyula játszott élénk tetszés mellett. A külön hajón, mely a társaságot éjjel hazaszállította, vidám dalra gyújtott a társaság s a magyar himnusz dallamát Európa és Ázsia partja visszhangozta.”

                                                                       *** 

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból külön megbeszélés tárgya.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

A családfakutatás sokak számára egy izgalmas hobbi, felderíteni és megismerni a felmenőket, megtudni, mi igaz a sok fennmaradt családi anekdotából. Sokunknak azonban ez több, mint munka, igazi szenvedély összerakni a múlt kirakós darabjait, minél több forrást megismerni és lehetetlennek tűnő elakadt ágakat is felgöngyölíteni és folytatni.

Mit tehetünk, ha egy ág elakadt?

Egyre többen keresnek meg azzal a problémával, hogy a magán kutatásaik során egy-egy ágon nem sikerül továbbmenni, a szülők nevén kívül nincs több adat, hogyan tovább? A konkrét kérés ilyen esetekben az érintett felmenők esküvői és / vagy születési anyakönyvi adatainak a felkutatása. Azt azonban tudni kell, hogy egy konkrét adat felderítése lényegesen összetettebb és több utánjárást igénylő feladat, mint egy komplett családfa felállítása.

A történelem bizonyos szakaszaiban, élethelyzetekben az emberek akár munkájukból, akár szociális helyzetükből adódóan a nagy többséggel ellentétben megtehették, hogy egy egészen másik vármegyében, akár másik hazában folytatták az életüket és egyszerűen elvándoroltak. Ez csak egy ok a száz közül, utólag, indexelés nélkül kideríteni, hogy mi állhatott a háttérben és miért nem a leszármazottak szülőfalujában kell keresni az esküvőt, komoly nyomozást igénylő feladat, de mégsem lehetetlen.

Figyelembe kell venni a leszármazottak életútját, a vezetéknévből, foglalkozásokból mire asszociálhatunk és rengeteg, az érintett település környéki anyakönyvet kell átolvasni, fellapozni, gyakran többször is, hogy ki tudjuk következtetni, vajon mi történhetett, kik lehettek az illetők, honnan érkezhettek.

Egy konkrét mostani sikeres kutatásom során is hasonlóképp jártam el. Csak a szülők neve és a közvetlen leszármazottak adatai álltak rendelkezésre, többek között, hogy a gyermekek Kemecsén születtek. Az ő anyakönyveikből feltételezhető volt, hogy a szülők vegyesházasságot kötöttek, ami kissé megnehezítette a kutatást, mert református és katolikus anyakönyveket is át kellett olvasni minden érintett, szóba jöhető településen, azonban végül ez adott magyarázatot arra is, hogy miért nem a kisebb falvakban jegyezték be az esküvőt. Előbb az édesapa születési anyakönyvijét sikerült megtalálnom a Kemecsétől fél napi járóföldre eső Oros faluban pusztán kikövetkeztetéssel, majd ezek után már viszonylag könnyen, Nyíregyházán lett meg az esküvő 1868-ban, ahol a két fél szülei is fel voltak tüntetve, és igazolta a felvetésemet a férj születési adatára vonatkozóan. Feltehetően abban az időben és körülmények között nem volt pap, aki összeadta volna a fiatal, eltérő vallású házaspárt, ezért a lakhelyükhöz legközelebb eső nagyobb városban, Nyíregyházán kötötték össze az életüket, ahonnan egyből tovább is álltak egy másik vidékre, és a gyermekeik már ott születtek.

                                                                     ***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból külön megbeszélés tárgya.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com

 Az osztrák Alpok mélyén, a mai Ausztria közepén húzódik végig a Magyarországig kanyargó Mura folyó felső völgye. Innen erednek a kutatott mai, magyar család apai ági ősei, a régi Riedlmayrek fészke volt. Alpesi gazdák lehettek eredetileg, hiszen a Riedlmayer / Riedlmayr szó is nagyjából dombvidéki, hegyháti gazdát jelent (Riedel: domb, hegyhát; Mayer: majoros gazda); s a család későbbi címerében mitikus főnix vagy harcias oroszlán helyett nem más szerepelt, mint egy jobbra lépegető tehén.

Az 1577. esztendőben születik ebben a családban egy fiú, Caspar Riedlmayr, akinek a régi forrásokból kibontakozó élettörténete alapján becsvágyó álmai lehettek – és azokat aztán meg is valósítja. Vele kezdődnek a régi Riedlmayrekről fennmaradt családtörténetek, és a kutatás jelen állása szerint ő lehet a kutatott család legrégebbi közös ősatyja.

Caspar Riedlmayr fiatalemberként, 1600 körül vándorol el a Weisskirchen melletti családi birtokról a Mura völgyében lejjebb található iparos- és kereskedővárosba, Bruck an der Murba, ahol megcsinálja a maga szerencséjét. Talán a vasiparban járja végig a tanulás, a szakma, a karrier lépcsőfokait; talán a kereskedelembe – ezen belül a Mura völgyében meghatározó, jól jövedelmező vaskereskedelembe – veti bele magát, de bizonyos, hogy harmincas éveiben már beérkezett polgárember.

Fennmaradt adat: 1609-ben emeletes házat vesz magának Bruck főterének és főutcájának sarkán, ahol egy sikátor vezet át a plébániatemplomhoz, későbbi örök nyughelyéhez – e házban él aztán haláláig a családjával. Az 1500-as években épült ház ma is áll, utcafrontján és udvarán ódon árkádokkal.

1610-ben, 33 éves kora körül Caspar Riedlmayr portrét rendel magáról, ami egy régi stájer helytörténeti könyvben maradt fönn számunkra – ki tudja, hol lehet ma az eredetije. Csak fekete-fehérben látjuk arcképét: a mellékelt leírás szerint kék szemmel és hosszú, vörösesbarna szakállal néz ránk a képről.

Ami bizonyos, hogy a régi írások szerint Caspar Riedlmayr vagyont halmoz fel és nagy tekintélyre tesz szert: városi bíróvá és polgármesternek is megválasztják Bruckban, és az udvari beszállítói címet is megkapja.

Caspar Riedlmayr az 1620-as években, negyvenes-ötvenes éveiben jut karrierje csúcsára. Miközben bíróként és polgármesterként is szolgál, gyarapodásának betetőzéseként 1623-ban hozzájut Bruck középkor óta üzemelő vashámorához. A Murába itt beömlő Mürz folyócska partján állt a középkor óta egy korai vasmű. A hámorok abban a korban gyors vizű hegyi folyók mellé települő, víz által meghajtott kerekkel, azok által mozgatott hatalmas kalapácsokkal, forró kemencékkel működő, csengő-bongó, dohogó-dübörgő műhelyek voltak, ahol a nagy értéknek számító vasat és acélt állították elő nagy jövedelmezőséggel a civil lakosságnak és a hadseregeknek. A brucki hámor jövedelme Caspar Riedlmayr utódai jólétét és karrierjét is megalapozza, és egy évszázadon keresztül marad aztán a család birtokában. Ma is egy vasmű áll az egykori hámor helyén, Bruck belvárosa mellett.

Casparunkat 1625. április 30-án lovaggá üti II. Ferdinánd császár, nemesi rangra emeli őt az utódaival együtt – a címer pedig a korábban említett, jobbra lépő tehén lesz.

„Mi, Ferdinánd, Isten kegyelméből, és a többi... Ő számos alkalommal, különösen Bruck an der Mur városunkban bíróként és polgármesterként, valamint a friauli, itáliai háborúnkban harci népünk elszállásolójaként éjjel és nappal, minden eszközzel hűségesen, szorgalmasan, elszántan stb. szolgált minket, így ezért Caspar Riedlmayrnek bizonyságul és különös kegyünkből szabadságot adtunk, őt és minden férfi és női utódát örök időkre a lovagi rangú nemesség állapotára és kegyelmére emeltük... és Caspar Riedlmayr már korábban meglévő címerét is megjavítottuk. Egy aranyszínű pajzs, benne egy barna, sárga és fehér foltos tehénnel, ami zöld mezőn jobbra lép, fölötte egy sisakkal és egy aranyszínű királyi koronával” – szól a Habsburg császár nemeslevele, amivel azt az exkluzív jogot is megkapja Caspar, hogy vörös viasszal pecsételje le leveleit, iratait.

1629. október 26-án ünnepi ülést tart a városi tanács: aznap költöznek be az új városházába, s a tanácsülést Caspar Riedlmayr polgármester tartja. Fennmaradt az első ülés jegyzőkönyve, amely így kezdődik: „A mindenható Isten, Mária Istenanya, az összes mennyei seregek előtt tisztelegve, Bruck város közössége és polgársága felvirágzására, hasznára és jólétére ma, 1629. október 26-án az első alkalommal tartanak tanácskozást az új városházán”.

A teljes élethez jól megválasztott házastárs is dukál. Caspar Riedlmayr a Bruckkal szomszédos Leoben város egyik gazdag patríciuscsaládjának leányát veszi el: Susanna Thessalon valószínűleg Niklas Thessalon leánya lehet, akit az 1600-as évek elején Leoben polgármestereként tüntetnek fel, tehát korban éppen egy nemzedékkel a házaspár előtt jár.

Ha a Thessalon nevet egzotikusnak tartjuk, nem tévedünk. A Riedlmayreket bemutató régi stájer családtörténeti kötet ugyanis róluk is szól: a Stájerországban akkoriban nagy számmal megjelenő, németül „welsch”-nek nevezett, azaz olasz, délvidéki bevándorló famíliák egyikeként nevezi meg a Thessalonokat. Megint csak egy érdekes hely- és kortörténet: a 16-17. századi reneszánsz és barokk korban az iparilag, gazdaságilag és kulturálisan fejlett Itáliából Ausztriába is kirajzanak polgárok, kereskedők, iparosok és művészek. Az olaszok közül sokan, gyorsan hálózatosodva fel is emelkednek – például egy fontos iparos- és kereskedőváros, Leoben polgármesteri székéig. A Thessalon név persze még csak nem is olaszos, hiszen Thesszaloniki görög városára asszociálhatunk róla. Talán az akkoriban fél Görögországot uraló Velencei Köztársaság egy görög gyökerű családja lehettek, akik olasz földön, majd onnan tovább állva a szomszédos Ausztriában köthettek ki; s így a távoli ősök között már levantei, görög gyökerűek is voltak? A válasz már a múlt ködébe vész.

Susanna Thessalon hozzámegy tehát Caspar Riedlmayrhez, így Leoben és Bruck két vezető családja köti össze életét – és valószínűleg érdekeltségeiket is. Kevés konkrét anyakönyvi adat maradt fenn ezen régi időkből a családról, de az tény, hogy a korban szerencsés családként legalább négy gyermekük felnő és házasságokat is kötnek.

Caspar von Riedlmayr, miután a vashámor után a nemesi rangot is megszerzi, s ezzel ő és utódai alkalmanként már a „von” előtaggal fényezik családnevüket, 1629-ben megveszi magának a Riedlmayrhofot is, ősei otthonát és saját szülőhelyét a Mura felső völgyében. Talán befektetési célból, talán érzelmi okokból – vagy mindkettőből egyszerre – tesz így, az otthon maradt rokonoktól vagy már idegen tulajdonosoktól megvásárolva a régi birtokot.

És még egy bevásárlás: 1631 áprilisában Caspar Riedlmayr szőlőbirtokot vesz Dél-Stájerországban, az akkori, régi magyar határ közelében fekvő Luttenbergben (ma már Szlovénia, Ljutomer). Ez a déli, napos környék a régi stájer kultúrtájban a bor szolgáltatója volt az északi, hűvös alpesi völgyek lakói számára, és ma is egy minőségi fehérboros vidék központja. Caspar tehát éltesebb korára, egy teljes élet lezárásaként még talán saját borait is szeretné kóstolgatni a saját birtokáról.

A kései öregkort viszont nem éli meg Casparunk: 1633. május 17-én, 56 évesen hunyja le szemét örökre. Élete alkonyán egy a helyi kapucinusok templomának oltáránál elhelyezett örökmécses fenntartására hoz létre alapítványt, ezzel támogatva a szerzeteseket, bízva a feltámadásban – és tartós földi emlékezetében. Bár gyermekei kicsik vagy tizenévesek lehetnek akkoriban, családja létbiztonságát addigra már rég garantálta: a korban talán egészen mesésnek mondható, 48 ezer aranyforintnyi vagyont hagy hátra örököseinek.

Caspar Riedlmayr márvány síremléke ma Bruck an der Mur ősi plébániatemplomának külső falán látható, más régi urak és asszonyok emléktáblái mellett. Az időjárás viszontagságainak kitett márványtábla már megkopott, de a család prózai címerállata, a tehén még most is ott lépdel a kőbe faragott címerpajzson.

                                                                     ***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból külön megbeszélés tárgya.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com