Az osztrák Alpok mélyén, a mai Ausztria közepén húzódik végig a Magyarországig kanyargó Mura folyó felső völgye. Innen erednek a kutatott mai, magyar család apai ági ősei, a régi Riedlmayrek fészke volt. Alpesi gazdák lehettek eredetileg, hiszen a Riedlmayer / Riedlmayr szó is nagyjából dombvidéki, hegyháti gazdát jelent (Riedel: domb, hegyhát; Mayer: majoros gazda); s a család későbbi címerében mitikus főnix vagy harcias oroszlán helyett nem más szerepelt, mint egy jobbra lépegető tehén.

Az 1577. esztendőben születik ebben a családban egy fiú, Caspar Riedlmayr, akinek a régi forrásokból kibontakozó élettörténete alapján becsvágyó álmai lehettek – és azokat aztán meg is valósítja. Vele kezdődnek a régi Riedlmayrekről fennmaradt családtörténetek, és a kutatás jelen állása szerint ő lehet a kutatott család legrégebbi közös ősatyja.

Caspar Riedlmayr fiatalemberként, 1600 körül vándorol el a Weisskirchen melletti családi birtokról a Mura völgyében lejjebb található iparos- és kereskedővárosba, Bruck an der Murba, ahol megcsinálja a maga szerencséjét. Talán a vasiparban járja végig a tanulás, a szakma, a karrier lépcsőfokait; talán a kereskedelembe – ezen belül a Mura völgyében meghatározó, jól jövedelmező vaskereskedelembe – veti bele magát, de bizonyos, hogy harmincas éveiben már beérkezett polgárember.

Fennmaradt adat: 1609-ben emeletes házat vesz magának Bruck főterének és főutcájának sarkán, ahol egy sikátor vezet át a plébániatemplomhoz, későbbi örök nyughelyéhez – e házban él aztán haláláig a családjával. Az 1500-as években épült ház ma is áll, utcafrontján és udvarán ódon árkádokkal.

1610-ben, 33 éves kora körül Caspar Riedlmayr portrét rendel magáról, ami egy régi stájer helytörténeti könyvben maradt fönn számunkra – ki tudja, hol lehet ma az eredetije. Csak fekete-fehérben látjuk arcképét: a mellékelt leírás szerint kék szemmel és hosszú, vörösesbarna szakállal néz ránk a képről.

Ami bizonyos, hogy a régi írások szerint Caspar Riedlmayr vagyont halmoz fel és nagy tekintélyre tesz szert: városi bíróvá és polgármesternek is megválasztják Bruckban, és az udvari beszállítói címet is megkapja.

Caspar Riedlmayr az 1620-as években, negyvenes-ötvenes éveiben jut karrierje csúcsára. Miközben bíróként és polgármesterként is szolgál, gyarapodásának betetőzéseként 1623-ban hozzájut Bruck középkor óta üzemelő vashámorához. A Murába itt beömlő Mürz folyócska partján állt a középkor óta egy korai vasmű. A hámorok abban a korban gyors vizű hegyi folyók mellé települő, víz által meghajtott kerekkel, azok által mozgatott hatalmas kalapácsokkal, forró kemencékkel működő, csengő-bongó, dohogó-dübörgő műhelyek voltak, ahol a nagy értéknek számító vasat és acélt állították elő nagy jövedelmezőséggel a civil lakosságnak és a hadseregeknek. A brucki hámor jövedelme Caspar Riedlmayr utódai jólétét és karrierjét is megalapozza, és egy évszázadon keresztül marad aztán a család birtokában. Ma is egy vasmű áll az egykori hámor helyén, Bruck belvárosa mellett.

Casparunkat 1625. április 30-án lovaggá üti II. Ferdinánd császár, nemesi rangra emeli őt az utódaival együtt – a címer pedig a korábban említett, jobbra lépő tehén lesz.

„Mi, Ferdinánd, Isten kegyelméből, és a többi... Ő számos alkalommal, különösen Bruck an der Mur városunkban bíróként és polgármesterként, valamint a friauli, itáliai háborúnkban harci népünk elszállásolójaként éjjel és nappal, minden eszközzel hűségesen, szorgalmasan, elszántan stb. szolgált minket, így ezért Caspar Riedlmayrnek bizonyságul és különös kegyünkből szabadságot adtunk, őt és minden férfi és női utódát örök időkre a lovagi rangú nemesség állapotára és kegyelmére emeltük... és Caspar Riedlmayr már korábban meglévő címerét is megjavítottuk. Egy aranyszínű pajzs, benne egy barna, sárga és fehér foltos tehénnel, ami zöld mezőn jobbra lép, fölötte egy sisakkal és egy aranyszínű királyi koronával” – szól a Habsburg császár nemeslevele, amivel azt az exkluzív jogot is megkapja Caspar, hogy vörös viasszal pecsételje le leveleit, iratait.

1629. október 26-án ünnepi ülést tart a városi tanács: aznap költöznek be az új városházába, s a tanácsülést Caspar Riedlmayr polgármester tartja. Fennmaradt az első ülés jegyzőkönyve, amely így kezdődik: „A mindenható Isten, Mária Istenanya, az összes mennyei seregek előtt tisztelegve, Bruck város közössége és polgársága felvirágzására, hasznára és jólétére ma, 1629. október 26-án az első alkalommal tartanak tanácskozást az új városházán”.

A teljes élethez jól megválasztott házastárs is dukál. Caspar Riedlmayr a Bruckkal szomszédos Leoben város egyik gazdag patríciuscsaládjának leányát veszi el: Susanna Thessalon valószínűleg Niklas Thessalon leánya lehet, akit az 1600-as évek elején Leoben polgármestereként tüntetnek fel, tehát korban éppen egy nemzedékkel a házaspár előtt jár.

Ha a Thessalon nevet egzotikusnak tartjuk, nem tévedünk. A Riedlmayreket bemutató régi stájer családtörténeti kötet ugyanis róluk is szól: a Stájerországban akkoriban nagy számmal megjelenő, németül „welsch”-nek nevezett, azaz olasz, délvidéki bevándorló famíliák egyikeként nevezi meg a Thessalonokat. Megint csak egy érdekes hely- és kortörténet: a 16-17. századi reneszánsz és barokk korban az iparilag, gazdaságilag és kulturálisan fejlett Itáliából Ausztriába is kirajzanak polgárok, kereskedők, iparosok és művészek. Az olaszok közül sokan, gyorsan hálózatosodva fel is emelkednek – például egy fontos iparos- és kereskedőváros, Leoben polgármesteri székéig. A Thessalon név persze még csak nem is olaszos, hiszen Thesszaloniki görög városára asszociálhatunk róla. Talán az akkoriban fél Görögországot uraló Velencei Köztársaság egy görög gyökerű családja lehettek, akik olasz földön, majd onnan tovább állva a szomszédos Ausztriában köthettek ki; s így a távoli ősök között már levantei, görög gyökerűek is voltak? A válasz már a múlt ködébe vész.

Susanna Thessalon hozzámegy tehát Caspar Riedlmayrhez, így Leoben és Bruck két vezető családja köti össze életét – és valószínűleg érdekeltségeiket is. Kevés konkrét anyakönyvi adat maradt fenn ezen régi időkből a családról, de az tény, hogy a korban szerencsés családként legalább négy gyermekük felnő és házasságokat is kötnek.

Caspar von Riedlmayr, miután a vashámor után a nemesi rangot is megszerzi, s ezzel ő és utódai alkalmanként már a „von” előtaggal fényezik családnevüket, 1629-ben megveszi magának a Riedlmayrhofot is, ősei otthonát és saját szülőhelyét a Mura felső völgyében. Talán befektetési célból, talán érzelmi okokból – vagy mindkettőből egyszerre – tesz így, az otthon maradt rokonoktól vagy már idegen tulajdonosoktól megvásárolva a régi birtokot.

És még egy bevásárlás: 1631 áprilisában Caspar Riedlmayr szőlőbirtokot vesz Dél-Stájerországban, az akkori, régi magyar határ közelében fekvő Luttenbergben (ma már Szlovénia, Ljutomer). Ez a déli, napos környék a régi stájer kultúrtájban a bor szolgáltatója volt az északi, hűvös alpesi völgyek lakói számára, és ma is egy minőségi fehérboros vidék központja. Caspar tehát éltesebb korára, egy teljes élet lezárásaként még talán saját borait is szeretné kóstolgatni a saját birtokáról.

A kései öregkort viszont nem éli meg Casparunk: 1633. május 17-én, 56 évesen hunyja le szemét örökre. Élete alkonyán egy a helyi kapucinusok templomának oltáránál elhelyezett örökmécses fenntartására hoz létre alapítványt, ezzel támogatva a szerzeteseket, bízva a feltámadásban – és tartós földi emlékezetében. Bár gyermekei kicsik vagy tizenévesek lehetnek akkoriban, családja létbiztonságát addigra már rég garantálta: a korban talán egészen mesésnek mondható, 48 ezer aranyforintnyi vagyont hagy hátra örököseinek.

Caspar Riedlmayr márvány síremléke ma Bruck an der Mur ősi plébániatemplomának külső falán látható, más régi urak és asszonyok emléktáblái mellett. Az időjárás viszontagságainak kitett márványtábla már megkopott, de a család prózai címerállata, a tehén még most is ott lépdel a kőbe faragott címerpajzson.

                                                                     ***

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált adatok az anyakönyvi találatokról; 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írás, amely az idevonatkozó társadalmi-történelemi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból külön megbeszélés tárgya.

Elérhetőségem:     eniko.matehotmail.com