Mohács 500. évfordulója alkalmából teljes joggal emlékezhetünk meg azokról a régi hősökről, akik halált megvető bátorsággal mentek csatába a több mint kétszeres túlerőben lévő törökök ellen, hogy megvédjék hazájukat és királyukat a végső veszedelemtől.

A mohácsi csatában aztán a magyar és nemzetközi közkatonák mellett királyostul odaveszett a korabeli Magyar Királyság elitje is, ami végzetes csapást mért a magyar állam jövőjére.

A hősök előtti tisztelgés mellett azonban izgalmas, hogy a mohácsi csata a családfakutatásban is előjöhet –

ma is vannak olyan magyarok, akik az akkori hősök leszármazottjai,

hiszen ha nem voltak olyan ifjak, mint Lajos király, akkor akár gyermekeik is lehettek, ők pedig maguk is tovább adhatták az életet.

Korábbi nagy kutatásom különleges felfedezése volt egy mai dunántúli család ősei között környékbeli régi nemes református lelkészeket, azok ősei között felvidéki középnemeseket, azoknak a felmenői között pedig végül a középkori Magyar Királyság udvari elitjét is beazonosítani. A szálak a Hunyadi és Szilágyi családok rokonságáig értek.

És a kutatott mai család ősei között volt Podmaniczky Mihály is,

a 16. század eleji Magyarország egyik befolyásos főura, akiről a most elindult, nagyszerű interaktív Mohács-térkép is megemlékezik.

Ahogy a honlapon olvasható:

Podmaniczky Mihály

Mohácsi részvétel:

1526. aug. 23. A táborból őt küldték Macedónújfaluba a királyhoz azzal a hírrel, hogy Lajos jöjjön közéjük. (Historia verissima, Örök Mohács 312–313.)

Podmaniczky Mihály (15. század vége – 1526. augusztus 29.) a 16. század eleji Magyar Királyság meghatározó katonai vezetője, II. Lajos király testőrségének kapitánya volt.

A Podmaniczky család ősrégi, Trencsén vármegyéből származó nemesi nemzetség volt, amely a 15. század végére komoly politikai befolyásra tett szert. Apja Podmaniczky László, anyja a nagy múltú nemzetségből származó gúthi Országh Ilona volt. Mihály kiváló családi kapcsolatokkal rendelkezett: testvére, István nyitrai püspök lett (aki később, 1527-ben I. Ferdinándot királlyá koronázta), másik fivére, János pedig szintén fontos szerepet játszott a kor politikai csatározásaiban.

Podmaniczky Mihály házassága révén a korszak egyik legbefolyásosabb észak-magyarországi családjával került rokonságba,

felesége ugyanis Tarczay Katalin volt. E frigy révén a család birtokai és északi gazdasági bázisa jelentősen megerősödtek.

1517-ben kapta meg élete legfontosabb tisztségét: II. Lajos király kinevezte a királyi gyalogtestőrség (az úgynevezett udvarnokok) kapitányává. Ez a pozíció rendkívüli bizalmat jelentett, hiszen

a kapitány felelt az uralkodó közvetlen személyi biztonságáért és a királyi udvar rendjéért.

Kapitányként nemcsak reprezentatív feladatokat látott el, hanem a belbiztonság fenntartásában is részt vett: 1518-ban az országgyűlés külön megbízásából fegyveres erővel számolta fel a Morvaország felől betörő, a határokat fosztogató rablócsapatokat, amivel nagy katonai tekintélyt szerzett.

1526-ban Podmaniczky Mihály a testőrség élén csatlakozott a déli határ felé vonuló királyi hadhoz. Az 1526. augusztus 29-i mohácsi csatában a fősereg centrumában harcolt, ahol a testőrség feladata az uralkodó védelme volt. A török tüzérség és a janicsárok rohama miatt kialakult elkeseredett kézitusa során

Podmaniczky az utolsó szálig küzdött embereivel a túlerővel szemben, és hű kapitányként életét áldozta a király védelmében.

A történelem csavarja és az emberi sorsok forgandósága, hogy az ő halála után fiai, János és Rafael örökölték meg a vagyont. A mohácsi csatavesztést követő anarchikus időszakban és a polgárháborús években a hős apa fiai az északi részek hírhedt „rablólovagjaivá” váltak, akik saját birtokaik védelmében gyakran fosztogatták a szomszédos területeket.

Különleges helyszínen volt szerencsém látogatást tenni: az Arcanumnál, a Hungaricanát és más kincset érő digitális archívumokat működtető magyar vállalkozásnál jártunk.

A több évtizede folytatott archiváló munkásságát ma is lelkesedéssel, szenvedéllyel megélő tulajdonos, Biszak Sándor körbevezetett minket a műhelyben. Betekintést nyerhettem a feldolgozásra váró, izgalmas kötetekkel teli raktárba; a nemzetközileg is ritkaságnak számító, két oldalról szkennelő csodagépekbe; és végül a kinyert adatok digitális feldolgozásának boszorkánykonyhájába, ahol most is nap mint nap folynak a fejlesztések és adatelemzések.

A globálisan is kiemelkedő Arcanumnál havonta egy-másfél millió oldalt dolgoznak fel, immár nemzetközi szinten is, például mostanában régi cseh és román köteteket, közlönyöket, de angol újságokat is digitalizálnak.

Végül egy a feldolgozás után a raktárban kallódó, Biszak úrtól ajándékba megkapott, 1868-as Vasárnapi Újság-évfolyammal távozhattunk a műhelyből.

A kiegyezés-kori, gyönyörű illusztrációkkal bőségesen ellátott lap első az évi számában a tartalomjegyzék szerint egy bizonyos Arany János jelentetett meg költeményt, az újságot az 1848-as forradalomból ismert Heckenasték nyomtatták ki két évtizeddel később, a lapszámok pedig tele vannak izgalmas történetekkel és képekkel az akkori változó korról, a Monarchia hajnaláról.

Az Arcanumnál ahol bámulatos munkát folytatnak magyar szakemberek közös magyar és regionális múltunk, milliónyi családtörténet és a nemzeti történelmek digitális megörökítésére. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Innen is gratulálok az Arcanumnak és Biszak Sándornak − sok sikert kívánok a további munkájukhoz!

Biszak Sándor egy méretes kötettel

Boszorkányper (régi illusztráció)

Nemrég elkészült újabb családfakutatásom és családtörténet-írásom egyik legizgalmasabb fejezete volt, amikor az egészen az 1600-as évekig visszavezethető anyakönyvi adatok kikutatása után kiderült, hogy

az érintett felmenői családok szereplői voltak egy helybéli boszorkánypernek!

Mint ismert, régi Európánk történelmét végigkísérték a boszorkányperek, és mielőtt végleg lekerült volna a történelem színpadáról, még egy utolsót tobzódott ez a társadalmi, politikai, jogi jelenség.

Különösen német földön az 1500-as, 1600-as években egészen tömeges és egészen brutális boszorkányperek zajlottak, évtizedeken és generációkon ívelt át a babonákon és tömegpszichózison alapuló jelenség. Ez viszont nem jelenti azt, hogy magyar földön ne lettek volna boszorkányperek, egészen a 18. századig. Csak sokkal-sokkal gyérebben lakott ország voltunk a török hódoltság és háborúk idején, és a folyamatos háborúzás s így a pőre túlélés biztosítása miatt a helyi társadalmaknak nemigen volt szabad ideje és kedve tömeges boszorkányüldözésekbe kezdeni.

De mégis voltak ilyenek Magyarországon is. És különös az érzés, amikor családfakutatás közben az ember rájön, hogy egy mai család beazonosított ősei között is voltak olyanok, akik így vagy úgy, de érintettek voltak ilyen perekben.

Így történt egy elmúlt időszakbeli kutatásomban, mely során az egyik nagy családfaágat Fertőhomok, a Fertő tó térségébe tudtam visszavezetni. Az 1741. esztendőben pedig boszorkányper zajlott Fertőhomokon. 

A boszorkányperek leiratai, az erről szóló tanulmányok mély és tanulságos betekintést nyújtanak e régi korok embereinek valódi élet- és lélekvilágába.

Az ilyen perekről szóló leiratok mindig izgalmasok egy családfakutatás során is, mert adott településen, ha zajlott ilyen per és előkerültek a régi iratok, a nagy számú tanúskodások miatt akár a korabeli ős családok tagjai, rokonai vagy egyenes ági felmenők is előkerülhettek a dokumentumban.

Ehhez hozzájön a korabeli, nagyon régies magyar nyelv és írásmód, ami kapcsán külön izgalmas és szép feladvány a mondat- és szófüzérek értelmezése, a jelentések és utalások kibogozása.

Így jártunk Fertőhomok esetében a mai család kutatott ősei kapcsán: Divós Máté ősapa, valamint a helyi Németh család, illetve a szintén ottani Himber család egyes tagjai is tanúskodtak a boszorkányperben.

*

1741. december 10-én keltezték a boszorkányperben a tanúvallatást Jurinkovics Istvánné Horváth Luca ellen.
A tanúskodás így kezdődött:

Érdekel saját családod múltja? Szeretnéd megismerni különböző őseidet és szerteágazó történeteiket? 

Máté Enikő vagyok, két évtized tapasztalatával és szenvedélyes kutatómunkával állítok össze családfákat, kutatok anyakönyvekben, családtörténetekben, és mindezekből egy összefoglaló és látványos családkönyvet állítok össze!

A kutatómunka a részletektől függően külön megbeszélés tárgya, ezt a könyv ára nem tartalmazza. Előzetesen a kapott információk, az első adatok alapján felmérem, hogy milyen mélységekben kutatható a név és az adott település és körülbelül hány nemzedék kutatható. Megtalált személy az, aki vagy egy házassági vagy egy születési / halotti adatból beazonosítható.

Amit a Megrendelő ezért kap: 1) egy felrajzolt, letisztázott családfa; 2) pontosan dokumentált, lementett anyakönyvi bejegyzések; mindezek mellé kérhet még egy 3) egy részletes, a kutatás során megismert adatokból, helytörténetből álló, a családfát és a Megrendelő által küldött információkat is tartalmazó családtörténeti írást, amely az idevonatkozó társadalmi-történelmi-földrajzi összefüggésekre is reflektál.

A családkönyv ezt a részletes és összefoglaló családtörténeti írást tartalmazza A/4-es méretben a család őseiről, életéről kiegészítve és összeszerkesztve a Megrendelő által küldött régi családi fotókkal / levelekkel / családi anekdotákkal / térképrészletekkel / fennmaradt információkkal, valamint a kutatás során talált érdekességekkel, családfarajzzal. Kemény táblás, exkluzív, egyedi, a Megrendelővel egyeztetett megjelenésben készül el. 

Egyéb szolgáltatások:

Grafikai szolgáltatások: egyedi elképzelések alapján különleges családfa felrajzolása.

Családtörténet-írás meglévő családfához is.

Egy konkrét adat vagy személy felkutatása a rá vonatkozó, fellelhető lehetséges adatforrásokból.

Elérhetőségem:    

eniko.matehotmail.com

Keress bizalommal!

                      Máté Enikő

Oldalak, részletek elkészült családkönyveimből és családfakutatásaimból:

Fertőhomok (Homog) és Hegykő a Fertő partján az 1700-as évek végén, jobbra az Esterházy-kastéllyal és parkjával (Első katonai felmérés, forrás: Arcanum)

Újabb komplett családfát és családtörténeti írást volt szerencsém átadni megrendelőmnek: ezúttal a Kisalföld és a Fertő tó vidékének tájain élő ősöket térképeztem fel a kutatás során. Egy különleges találat révén négy évszázada, már az 1630-as években följegyzett ősökre is bukkantam.

A mai család különböző felmenői ágait végigkutatva 146 őst azonosítottam be, köztük a Csepreg környékén honos nemes Székely Mátyást, akinek nemességét 1632-ben erősítette meg II. Ferdinánd király; a Nemeskéren és Völcsejen honos nemes Orbán család ősapját, nemes Orbán Ambrust, akit 1557-ben jegyeztek fel; és a Fertőhomokon élő Hember Andrást és Grebenitz Mátyást, akik egy 1631-es dokumentum szerint helybéli gazdaemberek voltak, s a Hember/Himber- és Grebenitz-leszármazók később is felbukkantak a fertőhomoki családfán.

Nemességigazolási irat a Csepreg környéki Székely családi ősökről

E kisalföldi környék különlegessége, hogy több helyen már az 1600-as évek végén voltak anyakönyvek, ami ritkaság a mai Magyarország török és kuruc háborúknak kitett területein, így külön élmény volt magyar földön is ilyen régi hús-vér, hétköznapi ősök adatait megtalálni a falusi anyakönyvekben és más forrásokban.

A kutatás nagy felfedezése és óriási segítsége volt Fertőhomok környékének egy korábbi plébánosa, Fodor Pál munkássága. Fodor atya az 1940-es évek környékén hatalmas munkába vágta fejszéjét: Fertőhomok szó szerint minden házának történetét, azok lakóit és családfáit feldolgozta, több évszázadra visszamenőleg, a hozzájuk kapcsolódó ismert történeteket is feljegyezve. Egy lappangó aranybánya Fodor Pál munkássága − hálásak lehetünk az egykori plébánosnak.

Egyes ős-családok pedig még egy boszorkányperben is érintettek voltak − erről majd külön mesélek legközelebb!

Az 1600-as évektől induló Himber-családfa az 1940-es években Fertőhomok összes régi családját kikutató Fodor Pál plébános családfarajzán − hihetetlen kincsestár a plébános helytörténeti kutatása

A Regmann család háza Tabon, Erényi Alajos festményén (forrás: Tabi emlékek Fb)

A tabi Regmann család felmenőit kutatva több mint háromszáz évre visszamenőleg tártuk fel a felmenők kilétét, az ősök nemzedékeinek útját és sorsát az egykori Baden fejedelemségtől a somogyi dombvidékig, a Balaton hátországáig.

A mai legkisebb utódokkal együtt 11 nemzedék kalandos és megpróbáltatásokkal teli története állt össze a kutatás során.

Családtörténetüket megismerve igazán érdekes körképet kapunk a bevándorlás viszontagságairól, a Somogyi-dombság apró falvainak történetéről. Családnevük apró módosulásai is jellemzőek voltak a régi időkben.

A legkorábbi ismert felmenő, Nicolaus Rebmann 1714 körül született Németország délnyugati csücskében, a Freiburg melletti Neuershausen nevű apró faluban és ott is kötött házasságot 1741. november 27-én a szintén környékbeli Maria Magdalena Schlegel kisasszonnyal. Nicolaus számára ez már a második házassága lehetett, mert az előkerült források szerint 1735-ben is született már gyermeke, Leonardus – a későbbi ősapa –, valamint 1739-ben Maria Verena, mindketten neuershauseni születésűek.

A család 1750-ben érkezett magyar földre és Diósberényben telepedett le. Az ifjú asszony azonban nehezen bírhatta az idegen földre való letelepedéssel járó viszontagságokat, és pár éven belül elhunyt. 1755-ben Nicolaus újra megnősült és egy Gunecunda nevű hölgyet vett el Diósberényben, akivel még 1755-ben és 1759-ben is született közös gyermeke. Sajnos Gunecunda asszony sem érte meg az idős kort, 1759 körül, feltehetően a gyermekszülés következtében elhunyt.

Nicolaus 1760-ban Adamus Verniker özvegyét, Anna Maria Hain-t vette el Mucsiban,

tehát legalább négyszer nősült rövid élete során.

Végül 1763. január 11-én Csibrák településen érte a halál egy rendkívül tartalmas élet után, alig 49 éves korában, miután családjával letelepedett az új hazában.

Nicolaus Repman és Anna Maria Verniker esküvő 1760.szeptemberében Mucsin

Fia, Leonardus Rebman (1735 - ) – néhol Reppan – még német földön született, Neuershausenben, 15 éves volt, amikor a családjával kivándorolt. 1759-ben Szakadáton kötötte össze az életét Johann Georgius Majer (1717- ) és Anna Margaretha Fritz leányával, Anna Margaretha Majerral (1740 - ). Diósberényben éltek, és 1762, valamint 1771 között születtek gyermekeik, köztük 1760-ban Adamus Rebman, a későbbi ősapa. Majer asszony azonban 1778 körül elhunyt, Leonardus egyedül maradt több kiskorú gyermekével – összesen hat gyermekükről tudni –, így a kor szokásai szerint hamarosan újra nősült: 1778. szeptember 14-én Nágocson egy özvegyasszonyt név szerint Veronica Veller született Mangert vett nőül.

Az érdekesség a dologban az, hogy ezen a napon apa és fia együtt nősült,

ugyanis Adamus Rebmann Elisabetha Vellert (1761 - 1800), Adamus Veller és Veronica Manger leányát vette el, míg édesapja fia menyasszonyának anyját, vagyis megözvegyült nászasszonyát vette nőül.

Nem ritka eset a korai időkben az efféle dupla házasság: anyagi okok, a megélhetés, a túlélés kényszere hozott általában ilyen döntést.

Még egy különös ámde annál szomorúbb adalék e házaspár kapcsán, hogy

anya és leánya ugyanazon évben, nem sokkal egymás után hunytak el.

Elisabetha Veller ekkor már fiatal özvegyasszony volt, Adamus Rebmann ugyanis 1796-ban váratlanul elhunyt, mindössze 36 éves volt. 1797 januárjában Elisabetha újranősült és Georgius Svartz felesége lett. A házasság azonban alig két hónapot tartott, ugyanis az újdonsült férj 1797. március 29-én szintén elhunyt. Egy hónappal később, április 30-án pedig már Elisabetha Veller és Antonius Strausz házassági bejegyzését olvashatjuk a nágocsi anyakönyvben.

Leonardus Rebman és családjának említése az 1767-es diósberényi összeírásban

Apa és fia esküvői bejegyzése 1778. szeptember 14-én a nágocsi anyakönyvben: Adam Repman (19) és Elisabetha Veller (19), valamint Leonardus Repman (40) és özvegy Veronica Veller (50)

Özv. Elisabetha Veller két egymás utáni esküvői bejegyzése 1797. január 31-én és április 30-án a nágocsi anyakönyvben

Adamus Rebmann és Elisabetha Veller fia, Paulus Rebman (néhol Redman) 1789-ben született Zics településen, 11 éves korára mindkét szülőjét elvesztette.

A nehéz körülmények bizonyára megedzették a fiatal fiút, mert kitanulta a kovács mesterséget,

és a környéken több helyen is felbukkan mint kovácsember.

1812-ben Mucsin házasodott Josephus Viczl (1767 - ) és Anna Margaretha Giltner (1767-1793) leányával, Cunnegundis Viczl kisasszonnyal (1791 - ), és hat gyermekük született több különböző településen, úgy mint Kapoly, Törökkoppány és Pusztaszemes.

Paulus Rebman és Cunigunde Vitzl esküvői bejegyzése 1812. január 28-án a mucsi anyakönyvben

Fiuk, Rebman János, (néhol Rekman) a későbbi ősapa 1816-ban Zicsen született, és ő is kovács lett. 1835-ben Kőröshegyen vette nőül Adamus Böhm és Elisabetha Stainpacher leányát, a pusztaszemesi Böhm Évát (1814-1885), akivel Kapoly településen telepedtek le és ott is éltek halálukig.

Az ő fiuk, Regmann Imre (1851-1927) lesz az, aki Kapolyról Zala községbe költözik, ugyanis egy ottani leányt, Kováts Magdolnát (1861-1940) vette feleségül, az esküvőjük 1878-ban volt Tabon.

Három nemzedék élete viszonylag csendesebb mederben folyt, többen magas kort is éltek meg.

Regmann Imre földműves és Kováts Magdolna fia, ifjabb Regmann Imre ( néhol Rebman ) 1897-ben született Zalán. Róla már többet tudni.

Nehéz élet jutott neki, megjárta a nagy háborút, fél szemére meg is vakult. 1919-ben tombolt a terror Somogyban, őt sem kímélve kegyetlenül megkínozták. Visszaemlékezését erről a szörnyű időszakról Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén c. munkájában olvashatjuk bővebben.

Fiatal feleségét korán elvesztette: Sztranyák Mária (1904 - 1926 Torvaj) mindössze 22 éves volt, amikor tüdőgyulladásban elhunyt. Két gyermekük született. Imre ezután újból megnősült és a tabi származású Krutek Veronikát (1895 - 1952) vette el, akivel még 3 közös gyermekük született. A család Zalán élt, ahonnan nemsokára Tabra, a központba költöztek.

A forgalmas út menti kis házikó még Erényi Alajos festőművészt is megihlette. Sajnos maga a ház nem áll már: a 2010-es években bontották le, de hosszú ideig szerves része volt a városképnek.

Regmann Imre betonáru-gyártással, sírkőkészítéssel foglalkozott, emellett – mint akkoriban sokan mások – méhészkedett is.

A 20. század közepe azonban, megannyi más magyar családhoz hasonlóan a Regmannok életét is megforgatta, tragédiáktól sem mentesen. 

A Regmann család a tabi ház előtt egy régi fotográfián

Regmann Imre végül egy viszontagságos és hosszú élet után 1971-ben hunyt el Tabon.

A három évszázada Magyarországra jött és magyarrá vált család leszármazói azonban ma is élnek, határainkon innen és túl egyaránt.

Az elmúlt hetekben újabb családtörténetek készültek el, megrendelőim megtisztelő felkérései nyomán.

Mindig öröm az őseim nagy részéhez hasonlóan sváb eredettel rendelkező családokat kutatni: valahogy közel érzem magamhoz ezeket a történeteket, amik közelebbről vagy távolabbról emlékeztetnek az én felmenőim sorsára is.

A magyarországi „svábok” − ahogy a német telepeseket mifelénk általánosan nevezik − legnagyobb része ugyanazt az utat járta be a régi időkben. Legtöbbjük a mai Németország déli és középső részén élt, főleg a Duna vonzáskörzetében, de a Rajna, a Majna völgyéből, sőt még azon túl is, Pfalzból, Lotharingiából és Luxemburgból is érkeztek telepesek magyar földre.

A legtöbben az 1700-as évek folyamán jöttek Magyarországra, jellemzően a nagy dunai tutajokon, az Ulmer Schachteleken. Csak ez a korabeli hajóút a még szabályozatlan, a mainál jóval veszélyesebb Dunán kitett egy kalandregényt, minden egyes telepes család esetében.

Aztán partot értek valahol Magyarországon, ahol sokszor csak egy üres folyópart várta őket, s esetleg egy szerződés vagy parancs, merre is menjenek falut alapítani vagy egy épp hogy megalapított faluba költözni. Nem hogy az első éveket, de az első évtizedeket, nemzedékeket sújtott az idegen földön való újrakezdés minden kihívása: a járványok, a betegségek, a kialakulatlan ellátási láncok miatti ínségek.

De akik túléltek, azok megalapozták a ma is létező magyarországi települések százait a Duna mentén, a Dél-Dunántúlon és az Alföld számos kistérségében is.

Örömmel nyújtottam át az elkészült történeteket e családok mai utódjainak − újabb mikrotörténelmi korszakokat feltárva a jövő nemzedékek számára.

***  

Do you have Hungarian roots? Are you interested in your family’s past? Would you like to discover your ancestors and the many intertwined stories that shaped their lives in the past centuries?

*

Every family has a history worth preserving.

My name is Enikő Máté, genealogist and family history writer.

I undertake both complete and partial family research projects, write comprehensive family histories, and, upon request, transform them into unique and exclusive family history books.

Whether for a birthday, anniversary, or another special occasion, a family history can become a truly unique and meaningful gift for our parents, partner, children − or even for ourselves.

If you are interested in discovering your family’s story, or would like to surprise your loved ones with such a gift, I would be delighted to hear from you. Please feel free to get in touch with confidence!